Iráni és indiai időutazások

Az uzoni Erdélyi Lajos Községi Könyvtár előadóterme szolgált helyszínéül Péter Alpár képzőművész úti beszámolójának, amire Ballai Tímea Barbara könyvtáros szervezésében került sor.

A Bikfalván élő Péter Alpár két utazásáról, az irániról és az indiairól válogatott képeket, amelyeket lenyűgöző kísérőbeszédével tett különlegessé az érdeklődők számára. Elmondta, otttartózkodása során olyan művészekkel dolgozott együtt, akik a helyi kultúrák védelmét tartják fontosnak, de akik mások kultúráját is ugyanúgy tisztelik, értékelik. Kifejtette, mindkét országban erőteljesen jelen vannak azok az értékek, amelyek egyedivé teszik a helyet, és számára a látottak nem az elmaradottságot tükrözték, hanem azt az életmódot, amely a természettel való harmóniáról és mély vallásosságról árulkodik. Mindezek számára a fenntartható jövőt hivatottak biztosítani, és az előrelépést jelentenék.

Iránban mind a négy évszakot megtapasztalhatta ugyanabban az időben, más-más helyeken. Nemcsak turistalátványosságokat keresett fel, hanem sivatagokban, erdőkben, kietlen tájakon, a kecskék, tevék, oroszlánok földjén is járt, olyan helyeken, ahol a nomád életmód a jellegzetes megélhetési forma. Ott, ahol egy pohár víz és egy növény értéke nagyon fontos a mindennapokban. A sziklaképződmények, szakadékok, vándorló homokdűnék, nomád sátrak a természetművészet kiváló anyagaként szolgáltak a képzőművész számára. A Perzsa-öböl hajógyárai, különösképp a befejezés előtt álló hajók kézi megmunkálása, a különböző motívumok felfedezése is óriási élményt szolgáltattak. A perzsa mecsetek kupolái, az utcaképek, a jellegzetes perzsa kertek, a múzeumok, a paradicsomi állapotot tükröző szőnyegek, a mindent beborító geometriai elemek, az öltözködési stílusok mind-mind különös mesélésre adtak lehetőséget.

Indiai utazása során az óriási embertömeg volt a meghatározó, és különleges élmény az emberek együttléte. Ott fontosnak tartják, hogy a helyi erők legyenek az uralkodók: kézművesek, keramikusok, kovácsok, szövőmesterek tartják fenn a gazdasági életet. Ezek helyi termékeinek az értékesítése mindennél fontosabb. A házigazdák mindenütt bizalmas barátként fogadták, betekintést nyert az indiai családok életébe, ahol általában három nemzedék él együtt: a nagyszülők, a szülők és gyerekek. Megcsodálhatta azt a kutat, azaz egy többemeletes, sokezer lépcsőfokot számoló, monumentális építményt, amely szárazságok idején gyűjtötte össze az esővizet. Mint építészeti remekmű ma is India legkülönlegesebb látnivalói közé tartozik: egy fordított templomot formáz a föld alatt, kiemelve a víz szentségét.

A művész összegzésként elmondta, utazásai során mindvégig a legnagyobb biztonságban érezte magát, ahol eljárt, mindenütt kitűnő vendégszeretetben részesült, ezért novemberben újra vissza szeretne látogatni oda.

Hodor Enikő