In memoriam dr. Kiss Lajos

Pénteken a kézdivásárhelyi Vigadó nagyterében mutatták be Kiss István ügyvéd In memoriam dr. Kiss Lajos (1944–2017) című könyvét. A zenei produkciókkal tarkított eseményen a szerző beszélgetőtársa Papp Gyöngyike pedagógus volt.
Negyedik, ezúttal elhunyt édesapja emlékére írt könyve bemutatóján a szerző köszöntötte az érdeklődőket, hangsúlyozva, az előző alkalmakhoz hasonlóan, ismét rendhagyó esemény tanúi lehetnek. És valóban, a könyv megírásának kulisszái mögé bepillantást nyújtó beszélgetést változatos zenei betétek tették színesebbé: a szerző kisfia, a nyolcadik éves Kiss Kund által klasszikus gitáron előadott dalát felváltva Luppinger Attila rockgitár-, illetve Alexandro Querevalú perui születésű pánsíp- és furulyaművész produkciója követte.
Papp Gyöngyike elöljáróban elmondta, a néhai dr. Kiss Lajos születésnapja másnapján bemutatott kötetben az egykori orvos életútja van csokorba kötve, így a leendő olvasók még jobban megismerhetik egykori háziorvosukat, barátjukat, ismerősüket, rokonukat. „Születésnapi ajándék is ez a könyv, mert hisszük, hogy a földi létből eltávozott szeretteink látják munkásságunkat, és velünk együtt ünnepelnek”, idézett a könyvből, majd megkérdezte a szerzőtől, mikor merült fel benne az ötlet, hogy ily módon állítson emléket édesapjának.
Kiss István válaszában kifejtette, ahogy édesanyja tavaly márciusi halálát követően, úgy édesapja mindössze öt hónappal később bekövetkezett elhunytakor is az írás jelentette számára a menedéket a fájdalom elöl. „Kisvárosi szinten mindenki ismerte, sokan szerették, tisztelték és becsülték jóapámat, de az elismerés, amelyben egy ilyen önfeláldozó munka után megérdemelten kellett volna részesülnie, nem késett, hanem elmaradt. Akkor vált nyilvánvalóvá előttem, hogy nekem kell méltó emléket állítanom »mindenki Kiss-doktora« munkásságának, életvitelének”, fejtette ki.
A továbbiakban megtudhattuk, hogy a néhai orvos remek apa volt, aki mozgássérült fia belső vívódásait látva mindent megtett azért, hogy ez az állapot a törékeny kisgyerekben ne hagyjon lelki sebeket, ne legyen kisebbségi érzése, a társadalom többi tagjával egyenértékűnek tartsa magát. Felnőttkorban nyitottan viszonyultak egymáshoz, az apai szigor annyira lazult, hogy kapcsolatuk barátivá vált, mesélte a szerző. „Jelen kiadványt azért nem a születése napján mutattam be, mert úgy vélem, azáltal, hogy egy szürke hétköznap emlékezem rá, még jobban kifejezhetem az iránta érzett szeretetemet és hálámat”, hangsúlyozta. Befejezésként elhangzott, a következő alkotással néhai Kiss Lázár magyartanárnak állít emléket. <<