Hogy ne térhessen vissza a Securitate diktatúrája

A Bukaresti Legfelsőbb Bíróság öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a terrorizmussal vádolt Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. A hírt megdöbbenéssel fogadta a magyar közvélemény, de az alapfokú ítélet után – amely letöltöttnek tekintette az indokoltan vagy indokolatlanul kiszabott büntetést is – meglepetésként hatott az egész román közvéleményre.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2016. július 15-én megvizsgálta a vádiratot, amely az egész autonómia-mozgalmat jellemzi, mint szélsőségest, mint irredentát és idegengyűlölőt, amely erőszakkal akarja elérni Székelyföld autonómiáját. Megdöbbentő, hogy a vádiratban felhozott állítólagos bűncselekménynek, bár nincs köze a székelység demokratikus küzdelméhez az autonómiáért, mégis e koncepciós per kapcsán az egész székely nemzeti közösséget vád alá helyezi.
Az idézett közlemény megállapítja: „A koncepciós perek elmélete pontosan leírja azokat az ismérveket, amelyek elárulják a hatóság rejtett, az eljárás tárgyától idegen szándékait. Egy terjedelmes tanulmányt érdemelne meg a fent említett vádirat csúsztatásainak, politikai céljainak elemzése. Sajnos nemcsak a joggyakorlat szakmaiságáról, a pártatlanság elvéről, az eljárás korrektségéről mondott le a vádiratot összeállító ügyész, de a Visinszkij-féle koncepciós, politikai perek legprimitívebb gyakorlatát alkalmazva követett olyan társadalmi-politikai célokat, amelyek rendkívül károsak, mérgezőek az egész romániai társadalom számára.”
Ezt követően a Székely Nemzeti Tanács 2016. október 24-én tartott ülésén nyílt levélben fordult Daniel Constantin Horodniceanu úrhoz, amelyben azt kérte, hogy tekintse irányadónak az Európa Tanács 2003/1334-es számú határozatának 16. szakaszát: „a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen, ha számottevőek, és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot követelnek saját ügyeik önálló intézésében.”
Erre a levélre nem kaptunk választ. Hacsak nem tekintjük válasznak azt a politikai, megtorló ítéletet, amely az egész közösség megfélemlítésének szándékával sújtott le Beke István Attilára és Szőcs Zoltánra. Történik ez abban az évben, amikor ismét a parlament elé került Székelyföld Autonómia Statútuma, abban az évben, amikor az Európa Parlamentben mutattuk be a Székelyföldet sújtó hátrányos gazdasági megkülönböztetést, abban az évben, amikor arra készülünk, hogy megemlékezünk a Székely Nemzeti Tanács és a székely önrendelkezési mozgalom 100. évfordulójáról. Ha bárki úgy gondolja, hogy a Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt sújtó jogtalan és méltánytalan ítélet nem függ össze a fentiekkel, akkor az olvassa el az uszító hangú vádiratot, amelynek célja, hogy bizalmatlanságot és gyűlöletet keltsen a románokban, a romániai magyar közösséggel, de éppenséggel Magyarországgal szemben is.
Erkölcsi kötelességünk, hogy minél többen és minél hangsúlyosabban felemeljük a szavunkat, tiltakozzunk itthon és a nagyvilágban, hogy ne térhessen vissza az az embertelen diktatúra, a Securitate diktatúrája, amely 1989 előtt pokollá tette az életünket. 

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnök