Hétvégén nem lehet bepótolni a hét közben kimaradt alvást

Sokan szeretik tevékenyen tölteni a mindennapjaikat és gyakran hangoztatják: „majd alszom, amikor halott leszek". A kijelentés azonban veszélyesebb, mint azt gondoltuk volna.

"A tanulmányunk legfontosabb bevezető üzenete az, hogy az úgynevezett „ad libitum hétvége", tehát a latin szóból származó örömteli hétvégi helyreállító alvás egyáltalán nem bizonyul hatékony ellenintézkedési stratégiának az alvásvesztés által okozott anyagcsere-zavarok megfordításában" – mondta Kenneth Wright, a Colorado Boulderi Egyetem kutatója, a tanulmány egyik vezető szerzője. – Hiába alszunk hétvégenként sokkal többet, mégsem tudunk úgymond felzárkózni ezzel.

A kutatók azzal nem árultak el nagy titkot, hogy az emberek hétvégén általában többet alszanak, mint a hét folyamán bármikor. Bár a népszerű népi bölcsességek szerint ez elegendő ahhoz, hogy az elveszett alvást „pótolja", de úgy tűnik, hogy az új kutatások nem támogatják ezt a nézetet.

A Colorado Boulderi Egyetem csapata a tesztek során önkéntes, fiatal felnőttekkel dolgozott együtt, akiknek a meglévő alvásfeltételeit és az általánosabb egészségügyi problémáit ellenőrizték. A teljesen egészséges résztvevőket véletlenszerűen három csoportba osztották. Az első csoport tagjai kiadós alvásban részesültek: kilenc órát alhattak éjszakánként, kilenc egymást követő éjszakán. A második csoport tagjainak ugyanezen időszak alatt csupán napi öt órányi durmolást engedélyeztek. A harmadik csoport önkéntesei pedig öt éjszakán át naponta öt órát töltöttek alvással, ám hétvégén annyit alhattak, amennyit csak szerettek volna, majd a következő két napban megint csak öt-öt órát.

A kettő alváskorlátozott csoport tagjainál megfigyelhették a vacsora utáni nassolást és a súlygyarapodást. Azoknál, akik hétvégenként bőségesen kialhatták magukat, szintén extra kalóriák fogyasztását állapítottak meg, de kevesebbet, mint az alváshiányos társaiknál. Amikor azonban a hétvége után visszatértek a korlátozott alvási ütemtervre, a másik két csoport résztvevőinél is többet fogyasztottak még pluszban a vacsora után, és súlyuk jóval nagyobb mértékben emelkedett.

A hétvégén hosszabb ideig alvó csoport résztvevőinél az inzulinérzékenység mintegy 13 százalékkal csökkent, épp úgy, mint a másik alváshiányos csoportoknál, ahol ez kisebb méreteket öltött. Ez az érzékenység 9–27 százalékkal esett vissza, miután a hétvége véget ért, és visszaálltak a korábban beütemezett alvásra. Az ilyen anyagcsere-rendellenességeket azonban a kutatók nem tapasztalták azoknál az önkénteseknél, akiktől állandóan megvonták az elegendő alvást.

"A kapott eredményeink jól mutatják, hogy az izom- és májspecifikus inzulinérzékenység rosszabbra fordult azoknál a betegeknél, akik hétvégén próbálták meg helyreállítani az alvásukat" – mondta Depner. – Erre korábban nem is gondoltunk és azt is mutatják, hogy a hétvégi plusz alvás ne hatékony stratégia az anyagcserét és az egészségünket illetően.

Mindent összevetve a kutatók végül arra jutottak, hogy semmi sem lehet olyan jó, mint minden éjszaka egy kellemesen pihentető alvás, a hétvégéket is beleértve. Az Alváskutató Társaság és az Amerikai Alvó Orvostudományi Akadémia (The Sleep Research Society and the American Academy of Sleep Medicine) ajánlása a felnőttek számára éjszakánként hét vagy több órányi alvás. A kutatók eredményeiket a Current Biology tudományos folyóiratban publikálták.

(Origo)