Háromezer éves, a Kárpát-medencében is egyedi leleteket fedeztek fel Sepsiszentgyörgyön

Újabb feltárásoknak értek a végére a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumának régészei a napokban a Sepsiszentgyörgy északi kijáratánál fekvő, futballstadion és aréna környéki területen. Az úgynevezett Hosszú lelőhelyre már korábban felfigyeltek a régészek, a mintegy 80-90 hektáros területen ezért csak előzetes feltárást követően épülhetnek újabb lakóházak, vagy egyéb építmények.

A mostani eredményekről egy kéthetes ásatást követően számoltak be a kutatók. Puskás József régész elmondta, hogy a feltárásra egy újabb ház építése miatt került sor, a szóban forgó területen felfedezett leletek azonban a vártnál is kivételesebbek voltak. „Két lakóházat találtunk, az egyik egy felszíni építmény volt, a másik egy nagyjából ovális alakú gödörház. Utóbbinak felét sikerült feltárni, átmérője nagyjából 4 és fél méter ” – részletezte a szakember hozzátéve, hogy a gödörházban még a lejárati lépcsőket is megtaláltak.

Ami viszont igazi különlegesség, az egy csonka gúla alakú, körökkel díszített agyagtárgy. Puskás József szerint még kérdéses, pontosan milyen funkciója lehetett az objektumnak, de nagy valószínűséggel a felszíni építményhez tartozott. „Hasonló tárgyak eddig, ebből az időszakból még nem kerültek elő a Kárpát-medencében, ezért egyedinek, akár szenzációsnak is nevezhetjük – fogalmazott.

Elképzelhető, hogy a falat vagy a bejáratot díszítette, ez főként a módosabbak házaira, vagy szentélyekre, rituális központokra volt jellemző. A leletek nagyjából i. e. 1200-800 közötti időszakból származnak, így akár 3200-2800 évesek is lehetnek, ez az időszak azonban szűkíthető, a kronológiát illető pontosabb mérésekre a későbbiekben kerül sor. Miután a leleteket konzerválják és restaurálják, bárki megtekintheti azokat a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumának gyűjteményében.

A Hosszú nevű lelőhelyet 1996-ban azonosították, azonban az első, nagy felületű feltárásokra csak 2019-2020-ban került sor, a Sapientia EMTE kampuszának területén. Hogy az intézmény építését megkezdjék, a régészek mintegy tíz hektáros részt tártak fel, az ásatások során pedig késő és középső bronzkori, leleteket találtak, majdnem ezer objektumot, köztük emberi és lovas sírokat, edényeket.

A lelőhelynek eddig nagyjából tíz százalékát sikerült mostanáig feltárni. Puskás József rávilágított, hogy ásatásokat olyankor végeznek, amikor építkezésre készülnek egy-egy területen, így az újabb leletek felfedezése attól függ, milyen mértékben terjeszkedik a lakónegyed, milyen beruházásokra készül az önkormányzat. Ezek közé tartozik a jövőben épülő jégcsarnok is, amely csak a 15 ezer négyzetméteres terület régészeti feltárása után valósulhat csak meg. Az, hogy ezek a megelőző munkálatok időben meddig húzódhatnak, a régész nem tudott pontost választ adni, ugyanis ez akkor dől el, amikor megkezdődik az ásatás, és kiderül, mennyire bővelkedik leletekben a terület.

A régész kérdésünkre elmondta, hogy találni még értékes területeket Sepsiszentgyörgy környékén, például az Eprestetőn. Mégis, a Hosszú lelőhely mindközül a „legszerencsésebb”, ugyanis a szakszerű feltárásoknak köszönhetően itt a leletek környezetét is megfelelően sikerült dokumentálni. „Sepsiszentgyörgy környékén régészeti leletek főleg a 20. század elején kerültek elő, azonban akkor még a régészettudomány, az ásatási technika nem volt annyira fejlett. Emiatt ritkán ismert a leletek pontos kontextusa” – fejtette ki Puskás József.

Kiemelte, a leletek ugyanis nem csak a tárgyi létezésük, hanem a környezeti hovatartozásuk miatt is értékesek. Lényeges például, hogy egy objektum házból, gödörből, rituális térből, sírból került-e elő. „Ezért is fontosak a mostani feltárások, mert a leletek, amelyek előkerülnek, azok jól dokumentált környezetből vannak, és sokkal több információt hordoznak, mint egy véletlenszerűen előkerült tárgy” – hangsúlyozta.

Fotó: Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeum / Címlapfotó: Tuchiluș Alex