Hamis, hamis, hamis…

Ez Románia! – reflexszerűen mondjuk, illetve rosszmájúan, amikor észbontó dolgokat látunk-hallunk. Pedig, pedig.

Volt már – igaz, Olaszországból importált – sebészünk, tódultak hozzá a sztárok és újgazdagok új ajkakért és cicikért. És egy Dan Nica nevű ügyész majd’ húsz évvel ezelőtt hamis igazolással betegnyugdíjaztatta magát, mint siket. De ügyvédként tovább praktizált. Ügyes ugye?

Egy Dâmbovița megyei kórházban egy hölgy húsz éven át dolgozott hamisított pszichológusi diplomával. Csupán két év alatt majdnem 1400 pácienst vizsgált meg. Ha valaki erre azt mondja, hogy lehetetlen, hát nem. Nekem volt alkalmam átnézni egyazon gyerek pszichológiai felmérését három egymás utáni évben (évente új pszichológusa volt az iskolának). Nos, körülbelül annyira hasonlítottak egymásra, mint mondjuk egy Benny Hill-, egy Bruce Lee- és egy Mona Lisa-portré. Szóval én nem csodálkozom a dâmbovițai eseten, inkább azon, hogy komoly emberek nagy pénzeket adnak pszichológiai tanácsokért, ahelyett, hogy leülnének normálisan megbeszélni dolgaikat. Ja, és arra gondolok, senki nem bolond cipészi vagy autószerelői diplomát hamisítani, mert a sajgó tyúkszem vagy a bedöglő motor rögtön lebuktatná…

A csalást nem Romániában találták ki. Diogenész, a hordólakó filozófus maga is lóhalálában menekült, amikor pénzhamisításon kapták.(A történelem fintora, hogy a rómaiak századokkal később pénzérmét bocsátottak ki az ő pofikájával).

A legcukibb esettel a minden lehetőségek Amerikája „büszkélkedhet”: 2004-ben egy hamis iratügyekben ténykedő ügyész 299 dollárért menedzseri diplomát szerzett a texasi Trinity Southern Universityn, Colby Nolan névre. Az államot végül is nem csapta be, az illető nem vett fel jogtalan fizut. Colby Nolan ugyanis az ügyész úr hatéves kandúrja volt…

De most halálosan komolyan mondom: ha majd szeptemberre, egy év online bohóckodás után a hetedikes Pityukának az iskolai nyilvántartásába beírják, hogy immár nyolcadikos, mert a hetediket, mondjuk, nyolc egész nulla öttel végezte, mivel igazabb? Én a Ceau-időben vettem részt olyan „vizsgákon”, ahol egy óra alatt a fél analfabéta „klienseink” – igaz, csak ötössel-hatossal –,megkapták az 5–8. osztályos diplomájukat. Pedig reméltem, azok az idők lejártak.