Hamarosan bemutatják a Békeidőt

Hajdu Szabolcs legújabb filmje, a Békeidő egy filmantológia több egymásba kapcsolódó történettel.

Tamás Réka

2021. február 18., 00:152021. február 18., 00:15

– A Békeidő című film egyik szereplője, amelynek február 19-én lesz a premierje. Hogyan folytak a próbafolyamatok? Mennyi időbe telt, amíg elkészült a magyar filmdráma?

– Pár éve zajlott az a Filmtett Workshop Árkoson, ahol Hajdu Szabolccsal a színészcsoportot vezettük, sokadik alkalommal. Ez mindig egy intenzív tíz nap, főiskolások, pályakezdők kóstolhatnak bele a filmgyártás, animáció-készítés, színészi munka rejtelmeibe, ismerhetik meg a meghívott alkotók munkamódszerét. Ennek a tábornak a mellékterméke lett egy körülbelül húszperces kis etűd, amit másfél nap alatt forgattunk ott, a helyszínen. Jól sikerült, és annyira belelkesültünk, hogy Zágoni Bálinttal, a Filmtett Workshop vezetőjével azonnal elkezdtünk agyalni, hogyan lehetne ezt kevés pénzből nagyjátékfilmmé duzzasztani. Az Ernelláék Farkaséknál című előző filmünk is hasonló gerillamódszerrel készült, így volt benne tapasztalatunk. A stáb végül nagyrészt erdélyi fiatal filmesekből verbuválódott, és nagyjából húsz nap alatt forgattuk le főleg kolozsvári és néhány budapesti helyszínen, nagyon jó hangulatban. A vágás, utómunka még pár hónapot vett igénybe, de még így is sokkal gyorsabban készült el, mint egy átlagos nagyjátékfilm.

– A film, különböző emberi viszonyokban járja körül a fölérendeltség és a kiszolgáltatottság kérdését, a képzelet és a valóság határán. Ön hogyan viszonyul ezekhez a dolgokhoz?

– Sokféle társadalmi pozíción és élethelyzeten keresztül jelenik meg a filmben ez a problémakör, és minden ítélkezés nélkül, árnyaltan és alaposan mélyére megy a felvetett szituációknak. Nagyjából páros jelenetek, és mindegyikben van idő kibontani azt az ellentmondást és dinamikát, ahogy az erőviszonyok változnak egy-egy kiélezett helyzetben. Ezt az életben is nagyon izgalmas figyelni, megélni, sokszor csak egy konfliktus után realizáljuk, micsoda összecsapás kerekedett a semmiből, ami aztán az egész életünkre is kihathat.

– Mi az ön szerepe a filmben?

– Egy politikai aktivista nőt játszom, aki megszállottja egy ügynek, kíméletlen kritikusa a munkatársának is, miközben azt látjuk, hogy tizenéves lányával valahol elcsúszott a normális kommunikáció.

– Az ön édesanyja híres színésznő volt. Meséljen kicsit a kapcsolatukról. Milyen volt a viszonyuk?

– Édesanyám 16 éve nem él. Mindig nagyon büszke voltam rá, és élveztem az ismertsége miatti előnyöket, mert valóban volt ilyen. Pult alól kaptunk tojást, vagy soron kívül bejutottam az orvoshoz. De anyaként nem igazán volt elérhető számomra. Arról keveset tudtam, hogy a rendszer ellehetetleníti a hivatásában, és arról végképp semmit, hogy húsz évig lehallgatták, és többször megzsarolta a Securitate, annak reményében, hogy beszervezik. A személyiségét is igazán csak jóval a halála után, pont a lehallgatási dossziéja tanulmányozása során ismertem meg alaposabban. Utólag, ezek tudatában, sokkal megbocsátóbb és elfogadóbb vagyok vele, sőt, nagyra becsülöm, amit egyedülálló anyaként végigvitt.

– Van új filmbéli szerepe kilátásban?

– A járvány miatt csúsznak a már elkészült filmek bemutatói, így Herendi Gábor Toxikoma című filmje, amiben a női főszerepet játszom, valószínűleg csak ősszel kerül moziba, de Igor és Ivan Buharov A melegvizek országa sem került még bemutatásra. Kilátásban van még ez-az, de ebben az időszakban úgy vagyok ezzel, hogy hiszem, ha leforgattam.