Gyermekszínjátszó találkozó

A 12. Gyermekszínjátszó Találkozó, amelyet a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola szervezett meg március 23-án, a megye több településéről – Torja, Kézdivásárhely, Martonfalva, Sepsikőröspatak, Barót, Ozsdola, Illyefalva, Lemhény és Sepsiszentgyörgy – vonzott gyerekeket és pedagógusokat egyaránt. Péter Kinga tanítónő az iskola pedagógusainak lelkes csapatával együtt teremti meg évről-évre ezt a csodát.

Az előkészítős és IV. osztályosok korcsoportjában 19 előadást láthattunk. Az V–VIII. osztályos korcsoportot egy előadás képviselte a lemhényi iskola diákjainak köszönhetően, akik sajátságosan serdülőkori témát mutattak be a Már gondolok néha a szerelemre című előadással. A produkciók rövid betekintést engedtek, hogy milyen színházi igényességgel dolgoznak a pedagógusok a színházi előállítás során, milyen pedagógiai munka van az mögött, és milyen színházi eszközöket alkalmaznak. Erőteljes kettősség érvényesül a gyermekszínjátszásban: a pedagógiai út, és az, hogy milyen művészi megvalósítást tesz meg a pedagógus abban. Nagyon sokszor buktatókat is von maga után, mert a mai kor nagyon sokszor a versenyeztetésre ösztönzi a tanítókat és tanárokat, ami a színház esetében veszélyeket hordozhat. Fontos kiemelni azt, hogy a gyermekszínjátszás esetében nem érdemes színészi alakítást elemezni. A szerep segítségével fontos, hogy önmagukra találjanak a gyerekek, jókedvvel, örömmel játsszák el a szerepüket.
Az első díj esetében két különböző minőségű, műfajú előadást értékelt a zsűri. Az első – A pletykás asszonyok – visszatérő játéka a színjátszásnak. A Váradi József Általános Iskola tanulói, jól megformált jellemekkel, fűszerezett játékkal érdemelték ki az elismerést. Ha én felnőtt volnék darabbal a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás iskola tanulói, hozták mindazt, ami színház és dráma. A színházi és pedagógiai megvalósítás együttes kifejezése valósult meg.
A második díjas a baróti Rátóti csikótojás mesejelenet, amely ízléses, egységes színpadi jeleket alkalmazott. Színpadra vitele a gyermekek gesztusait felhasználva, a jó szerepjátékkal, jó humorral fűszerezve valósult meg. A Plugor Sándor Művészeti Iskola diákjai a Dömdö-dömdö-dömdödöm játékának esetében megállapítható, a pedagógusok nem kockáztatnak, és azok, akik közösen építkeznek, hihetetlen szépséget tudnak alkotni. A ritmikus játékok energiájáért, színpadi játékáért kaptak második díjat. Egy különlegesség a második díjasok között – egy, a műfajában más – A színek harca című előadást a Nagy Mózes diákjai mutatták be. Lírai megközelítésű darab, amely éppen a választás bátorságáért kapott második díjat.
A harmadik díjas szintén Rátóti csikótojást a Váradi József Általános Iskola diákjai mutatták be, az egységes játékért, közös helyzetfelismerésért járt a díj. A martonfalvi kis csapat a településhez közeli Rétyi nyír legendáját dolgozta fel, sajátosan építkező díszletelemekkel, színpadi érzékkel nyúltak a témához. Végtelen kreativitással használták ki a teret a váradis diákok a Meseország című előadással. A spanyol világ szenvedélytől fűtött világát hozta a Plugor Sándor Művészeti Iskola Bella-Flór hercegnő előadása, amit ötletes, könnyed színpadi játékáért díjazott a zsűri. Az első, második és harmadik díjban részesült csapatok továbbjutottak az országos megmérettetésre. A pedagógusok nagyon sok színházi eszközt próbálnak beépíteni a 15–20 perces jelenetekbe, és mégis elmondható, hogy a közösen megszült, a gyerekek számára is felfedező játék örömét és varázsát nem tudja pótolni sem a díszlet, sem a jelmez, sem a ritmusos tánc. A színház közösségi játék, az egy osztálynyi közösségi lét felfedezése, a világ felfedezése, önmagunk felfedezése, mindez a közösségi együttlétet erősíti.
Prezsmer Boglárka, dramaturg, a rendezvény zsűrijének elnöke