Gazda József életútja

A mű ismertetését megelőzően, az est házigazdája, Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató a közönség figyelmébe ajánlotta a három Gazda-testvér, László, József és Klára munkásságát tükröző könyvekből álló rendhagyó kiállítást. Ez ugyanis nem csak Gazda József, hanem néprajzkutató húga és immár néhai, geográfus, helytörténész, csángókutató bátyja esetében is fényesen igazolja, hogy nem éltek hiába.
Méltatója szerint Gazda József a gyűjtőutaktól a fényképezésen keresztül a színjátszásig több területen is jelentőset alkotott. Jól példázza ezt a Mindennek mestere címmel, A falusi tudás könyve alcímmel, 1994 után az idén másodszor is kiadott munkája, amely legtalálóbban a falusi mesterségek életszerű és olvasmányos bemutatását tartalmazó gyűjteményként, azok tudományos igényességgel összeállított enciklopédiájaként határozható meg.

A könyvről szólva Kiss Jenő rámutatott, ebből kiderül, egy tevékeny ember, egy alkotó sohasem nyugodhat meg, mert mindig várnak rá újabb feladatok. És ez Gazda Józsefre is igaz, annak ellenére, hogy az általa elvégzett munka egy csapatnak is becsületére válna.

A beszélgetőtársa felkérésére Gazda József kezdetben az édesanyja emlékét elevenítette fel, akinek a személyisége mindhárom gyermeke életpályájának az alakulásában meghatározó szerepet játszott. Jó tollú lévén, fiatalkorában regényt írt és elküldte Elek apónak, de a mai napig nem tudni, hogy eljutott-e hozzá. Válasz híján lemondott a kiadatásáról, az íráshoz viszont hű maradt, élete végéig közölt cikkeket. „Akaraterős, nemes érzelmekkel megáldott lény volt”, aki a család számára szeretettel bélelt otthont teremtett, támogatta a gyermekei törekvéseit és nagyban hozzájárult ezek beteljesüléséhez. Így talán nem véletlen, hogy 1980-ban egy napon jelent meg József fia Így tudom, így mondom és Klára lánya Gyermekvilág Esztelneken című könyve, ami végtelenül boldoggá tette.

Elhangzott önvallomása szerint Gazda Józsefet, a Gyárfás Jenő életművének gyermekfejjel való megismerése és ezáltal a „művészetébe való beleszerelmesedése” indította el többsíkú írói pályáján. Ugyancsak ekkor döbbent rá a huszonévesen remekművek sokaságát festő, de később megtorpanó művész tragédiájára, amelynek okát az elvidékiesedésben vélte felfedezni. E felismerés hatására írta meg húszéves korában első művészettörténeti, a Korunk egyik 1957-es számában A Gyárfás tragédia címmel megjelent tanulmányát.

A vidék lehúzó hatásától való félelem az ő életét is beárnyékolta tehetséges textilművész feleségével, Olosz Ellával kapcsolatban, miután Kovásznára került. A négy gyermek inspiráló hatásának köszönhetően azonban a felesége alkotókedve a földi létből való idő előtti távozása (1993) pillanatáig töretlen maradt.

Fotó: Solymosi Incze Enikő