Fohászokba oltott morfondírozások kötetbe foglalva

Dr. Bakk Miklós, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense, a szerző beszélgetőtársa „magamentő beszédében” kifejtette, kezdetben vacillált, vajon a politikai tudományok oktatójaként miért kérte fel egy irodalomtörténész arra, hogy ő mutassa be a könyvét. „Aztán rögtön rájöttem, hogy ez a kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek mindenkire tartoznak, akárcsak a politika. Továbbmenően, magam is »vitézkedtem« hajdanán a közírás területén a Krónika hasábjain, tehát illik lennie valamiféle affinitásomnak jelen írások iránt”, hangzott el.

A kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent, zömében a Székely Hírmondóban publikált 144 jegyzetet, glosszát, tárcát tartalmazó kiadványról így szólt méltatásában. „Úgy érzem, ezek a 2014–2018 között megjelent írások fohászokba oltott morfondírozások, illetve morfondírozásokba oltott fohászok.” Felvetette kérdést, „van-e értelme egy-egy pillanatnyi helyzetre reflektáló, napilapban megjelent írásokat összegyűjteni?”, majd válaszolt is arra: „lehet ezeknek az írásoknak egy másodlagos olvasata, amennyiben megfelelő sorrendben kerülnek egymás mellé, és úgy érzem, Borcsa János »vivaldisra« vette az írások rendezését, ugyanis hét ciklusba rendezte ezeket, amelyek közül a négy legjelentősebb az évszakok nevét viseli.” Hozzátette, a Tél-ciklusban összegyűjtött írásokban, amelyekben a magyar klasszikusok gondolatainak a mai valóságokba való visszavezethetőségét teszteli, „kibújik az irodalomtörténész szerző szöge a kötet zsákjából.”

A szerző kérdésre válaszolva elmondta, „úgy voltam az »Örökségem« címmel, mint a szobrász a kővel vagy a fával, amelyben benne van a szobor, csak valakinek meg kell látnia, és vésőt kell kézbe vennie: az írások mélyszerkezetéből és üzenetéből fejtettem ki”. A kötet anyagának keletkezéséről azt vallotta, hogy a napilap igényének és az olvasók visszajelzésének köszönhetően heti rendszerességgel születtek ezek a kis írások a tanulmányok, kritikák és egyebek mellett. „Egy adott ponton úgy éreztem, talán a közírás keretében is tudnék valamit mondani. Az első írás spontánul jött, egy bizonyos hangot sikerült leütnöm, és utána jövögettek... Úgy éreztem, érdemes folytatni ezt a műfajt is”, fejtette ki Borcsa János.

Végszóként megjegyezte, fontosak a visszajelzések számára, mert ebben a műfajban későn indult. „Ma sem mondhatnám, hogy a napi politikai dolgokban pontosan tudok nyilatkozni. Ám jó tapasztalni, hogy diákjaimtól kezdve idős ismerősökig gyakran megszólítanak, és ebből arra következtetek, ha nem is adok végleges választ egyetlen kérdésre sem, azért olvasmányul és gondolatébresztésül szolgálnak ezek az írások”, summázott.