Fiatalon a halál kapujában

„B. Kovács András Kiskorúak halállistán című dokumentumkötetének főszereplője édesanyám, aki megszólal Novák Lajos Túszul ejtett hónapok címet viselő dokumentumfilmjében is. Éppen ezért a könyv megjelenését és a film elkészülését egyaránt beteljesülésként éltem meg, hiszen azokat a történeteket, amelyeket rögzítettek, én már gyermekfejjel halottam, és kedves emlékeim között tartom számon. Nem keltettek ugyanis félelmet bennem, mert édesanyám az átélt borzalmakon is átsugárzó természetes derűvel mesélte el” – vallotta be a házigazda szerepét betöltő Kovács István unitárius lelkész. A továbbiakban pedig azt is elárulta, hogy a megyeszékhelyi Tinta Kiadónál 2017-ben megjelent kötet hívta fel a figyelmet történelmünk eme tragikus és agyonhallgatott fejezetére, így a film forgatása is a megírásának köszönhető.

A dokumentáris műfajban az interjúalany, ebben az esetben Szén Lenke társszerzőnek tekinthető. Annál is inkább, mert kiváló elbeszélőnek bizonyult. De különben is ritka az olyan idős ember, aki a saját életét ne tudná élményszerűen feleleveníteni. Ezért szomorú, hogy mára elmaradtak az erre is jó alkalmat szolgáltató meghitt együttlétek a nagyszülők és unokák között – jegyezte meg B. Kovács András.

A film ötlete valóban a könyv elolvasása után merült fel benne – ismerte be Novák Lajos magyarországi operatőr, rendező, producer. Magával ragadta ugyanis a történet, valamint a szerző által mesterien megfogalmazott gondolatok és hűen tükrözött érzelmek. Ráadásul a témát még senki sem dolgozta fel, sőt még Erdélyben sem hallottak a történtekről. Véleménye szerint a visszaemlékezések hitelességét és értéket növeli, hogy az interjúalanyok csak közvetlenül a rögzítés előtt szereztek tudomást a beszélgetésről. Így viszont az események döbbenetes átéléssel való felidézésekor csupán a tudatuk mélyéről feltörő nyers emlékekre hagyatkozhattak.

A román hatóságok 1944 augusztusában végrehajtott embertelen intézkedéseit azok három elszenvedője mesélte el az őket faggató riporternek: Szén Lenke Datkról, Ballók Ödön Székelyderzsről és Rákosi Mária Alsórákosról. Annak idején villámcsapásként érte őket és családjaikat az elhurcolásuk, hiszen nem volt erre utaló jel, ráadásul az okát sem közölték az érintettekkel, így még sejteni sem lehetett, mi vár rájuk. Az csak a besszarábiai frontvonalon derült ki egy emberséges román ezredes jóvoltából, hogy túszként kezelik őket, mert Magyarországon is román ifjakat tartanak fogva, és amennyiben az utóbbiaknak bántódásuk esik, azt rajtuk fogják megtorolni, nem rettenve vissza a kivégzésüktől sem. Utólag bebizonyosodott, hogy Magyarországon soha sem került sor ilyen kegyetlen eljárásra.