Fiatal orvosnők

Ebben a pénzhajhász világban ritkák azok az emberek, akik szakmájuknak élnek, és az anyagilag előnyösebb ajánlatokat azért utasítják el, mert úgy érzik, hivatást jelent szülőföldjükön dolgozni. Az idéntől a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház fül-orr-gégészeti osztályán dolgozó, 30 éves dr. Józsa Gita-Erika és a 31 éves dr. Barabás Márta-Andrea otorinolaringológus szakorvosokkal beszélgettünk.
– Bemutatkoznának röviden?
Józsa Gita-Erika: Sepsiszentgyörgyön születtem. Mikós diákként először nyelvosztályban tanultam, aztán édesapám megbetegedése motivált arra, hogy az orvosi pálya felé forduljak azzal a meggyőződéssel, hogy embereken segíthetek. Marosvásárhelyen folytattam tanulmányaimat, a rezidens időszak alatt Kolozsváron is éltem. Szakmai képzésem kezdetén gyermekorvosként képzeltem el a jövőmet (egyetemistaként külföldön is munkálkodtam gyermekklinikán), de ezt végül felülírta a fül-orr-gégészet, ahol a kivizsgálási mód nyerte el tetszésemet, illetve a műtő szerelmese lettem. Tévhit, hogy a fül-orr-gégészet csak a mandulával és a polippal foglalkozik: valójában fej- és nyaksebészetet is magába foglal. A tavaly év végén, decemberben költöztem haza több mint 10 éves távollét után.
Barabás Márta-Andrea: az erdővidéki Nagyajtán, pedagógus családban születtem. Líceumi éveimet a Székely Mikó Kollégiumban töltöttem, már itt körvonalazódott, hogy az orvosi szakmát választom. Családomban volt egy példaképem, a bátyám, aki akkorra már elvégezte az orvosi egyetemet. Marosvásárhelyen tanultam. Fontos volt számomra a szakosodásnál, hogy sebészeti szakág legyen, és gyermekekkel is dolgozhassam, így esett a választásom a fül-orr-gégészetre. Szakvizsgám előtt egyéves lehetőséget kaptam arra, hogy a Pécsi Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán dolgozzam rezidens orvosként. Innen, annak ellenére, hogy itt nagyon jól éreztem magam, és csábító ajánlatokat is kaptam, hazatértem.
– Miért érdemes Háromszéken, a megyeszékhelyen dolgozni?
J. G.-E.: Mindig is tudtam, hogy előbb vagy utóbb hazaköltözöm Sepsiszentgyörgyre. Nem bántam meg. Nagyon tetszik az itteni közösség, a kollégák segítőkészsége.
B. M.-A.: Nagyon tetszik, hogy itt hangsúlyt fektetnek a továbbképzésekre, támogatják a továbbtanulást. Emberfüggő az orvosok iránti tisztelet. Mivel fiatalok vagyunk, ezért természetes, hogy elsőre van egy kis bizalmatlanság a betegek részéről, de ezt a jól végzett munkával lehet ellensúlyozni. Idáig pozitív véleményem van a kórházról, a munkaközösségről, a betegekről.
– Mindketten dolgoztak külföldön. Az itteni kórház jól áll felszerelés terén? Mi fontosabb, a szaktudás vagy a felszerelés?
J. G.-E.: Felszerelés terén a fül-orr-gégészeti osztály elég jól áll. Engem a szédülés (otoneurológia) tanulmányozása is nagyon érdekel. Sokan nem is gondolják, de a polip, a mandulán kívül sok más patológiával is foglalkozunk, mint például arcon lévő daganatok, nyaki nyirokcsomók, mandulatumor eltávolítása, de a horkolás is, és sorolhatnánk.
B. M.-A.: Természetesen egy megyei kórházban másak a lehetőségek, mint egy egyetemi klinikán, de fontos, hogy orvosként tudjam, milyen kezelési lehetőségek vannak, és hová tudom továbbirányítani a beteget, ha helyben nem tudunk segíteni rajta. A felszerelés is fontos, de a megfelelő szakmai felkészültség elengedhetetlen.
– Munkaidőn, szakmai fejlődésén kívül minek szentelnek időt?
J. G.-E.: Grafikákat készítek, szeretek rajzolni, de a lovaglás is közel áll a szívemhez. Fecske lovammal sok szabadidőt töltök.
B. M.-A.: A kerékpározás, kirándulás, túrázás tölti ki szabadidőmet, a hegyeket imádom. Régebb fociztam, asztaliteniszeztem, sakkoztam, de ezeket manapság már ritkábban művelem. <<