Farsangi mulatságot csaptak a gyerekek Baróton

A gólya-, medve- , ló- és kecskemaszkos szokásokkal való megismerkedés után a hallgatóság megtudhatta, hogy a hagyományos paraszti életben a farsang az udvarlás, a párválasztás, lakodalmak legfőbb ideje volt, és azokat, akiknek nem sikerült férjhez menniük, vénlánynak csúfolták. Lakatos Csilla azt is elmondta, hogy ez utóbbinak számos változata volt: a tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás és az állakodalom. Szó esett továbbá az erdővidéki kecskejárásról is, ami az este különlegességéhez is hozzájárult, innentől ugyanis a gyerekeké volt a főszerep. A közönség soraiból kiválasztott fiatalokból kerültek ki járás szereplői, akik egy jelenet erejéig beöltöztek kecskének, bekérőnek, főpásztornak, pásztorfiúnak (monyatornak) és zenészeknek.

„Messziföldről, Afrikából jöttünk, egy szép kecskét hoztunk, ha beengednének megmutatnák” – kérezkedett vargyasi szólás szerint a fiatal szószóló jellegzetes vőfélypálcájával. A hagyomány szerint eljátszott jelenetben a gazda, fekete bundában, báránybőr sapkában jelent meg, beengedte a bekérőt társaival együtt. A fából faragott kecskefejjel, varrottassal takart jellegzetes állat köré összpontosult a cselekmény, így a monyator, a gazda, a háziak szerepét betöltő vőlegénynek öltözött kislány, és menyasszonynak öltözött kisfiú szerepükhöz méltóan, kíváncsian méregették a kecskét, a pásztorok pedig hűen védték azt. A következő mozzanatban a szószóló a házileány férjhez meneteléről, az időjárásról tett fel kérdéseket a táltos kecskének. Lakatos Csilla a hagyományt részletezvén elmondta, hogy szokás szerint a kérdések a háziak gyengéire vagy jó oldalaira céloznak, gyakran igen kemény bíráló igazságokat pellengéreznek ki.

Miután a kecske bólintással és szájcsattogtatással válaszolt, újabb tánc következett, végül pedig jellegzetesen búcsúztak a háziaktól a kecskejárás szereplői. "Hozzon az új esztendő szerencsét, erőt, egészséget, hogy menjen a munka, fölöttünk ragyogjon a boldogság napja. Ne szűkölködjön a termés a határon, legyen minden bőségesen, s minden jóra váljon!" – hangzott el a hetvenes években használt olaszteleki jókívánság egy részlete.

A legizgalmasabb farsangi mozzanat azonban csak ezután következett, a Samunak keresztelt kiszebábot a gyerekek közösen vitték ki a múzeum udvarán levő tűzhelyre. Az égő bábot moldvai dalokra táncolták körbe, végül az estét farsangi énekekkel, a komatálon kínált fánkok elfogyasztásával zárták. A szervező, Lakatos Csilla megköszönte a részvételt, és jövőre is várja a télkergető gyerekeket az izgalmas foglalkozásra.

Fotó: Tuchiluș Alex