Farkas Árpádra emlékeztek

Kérdésekre válaszolva az est vendégei elmondták, milyen volt együtt élni Farkas Árpáddal, milyen ember volt ő tulajdonképpen, hogyan alakultak mindennapjai a sorsdöntő nyolcvanas-kilencvenes évek fordulatán, mi volt fontos számára életé-ben. „Sok szempontból jó és rossz, egyszersmind nehéz és könnyű volt a lányának lenni” – mondta elöljáróban Farkas Réka, kitérve arra, hogy a sokszor szigorú, de olykor nagyvonalú apa hol egyáltalán nem nevelt, máskor viszont nagyon nevelt, vendégszeretetben viszont felülmúlhatatlannak bizonyult: gyermekkorában házuk mindig tele volt vendégekkel, többek között az erdélyi magyar irodalom olyan nagyjai sürögtek-forogtak náluk, mint Kányádi Sándor, Sütő András vagy Szilágyi Domokos.

A sötét nyolcvanas évekre azonban ez a nagy nyüzsgés megszűnt Farkas Árpád otthonában, mint sok mindenhol máshol, náluk is a félelem lett úrrá, „olyanokat is álmodtam akkoriban, hogy éjszaka elvittek” – emlékezett lánya. Majd elmondta, Farkas Árpád zárkózott ember volt ugyan, de szeretett emberek között lenni, energiáját a kilencvenes években már a lapszerkesztés kötötte le, versei közül sok a szülőföldről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról szólt. Másrészt világosan látta már akkor, hogy az 1989-es változás nem fogja elhozni a hozza fűzött reményeket. Költészetében viszont érvágást jelentett a rendszerváltás, már nem írt annyi verset, mint azelőtt, „talán úgy érezte, amit meg kellett írni, azt már megírta” – vélekedett lánya ezzel kapcsolatban.

„Az alkotás olyan dolog, hogy nem választás kérdése, csinálod, mert muszáj” – mondta Farkas Árpád unokája, a Sepsiszentgyörgyön 1996-ban született Kali Ágnes költő, dramaturg. Úgy fogalmazott, soha nem érezte azt, hogy Farkas Árpád neve teherként „nyomná a vállait”, de a „költői lázadást”, azt viszont tőle örökölte, a korán elvesztett édesapja miatt keletkezett űrt is részben nagytatája töltötte be életében. „Nagyszüleim egy teljes értékű családot tudtak adni számomra, melyben felnőttem” – hangoztatta.

„Farkas Árpád, bár nők között élt (felesége, 2 lánya, 3 lányunokája vette körül), egy régi vágású férfiember volt, aki rengeteget dolgozott, agyalt, aki számára nagyon fontos volt a közösségi szolgálat, aki szeretett volna még élni, mert voltak még tervei” – hangzott a találkozó zárómondata, melyet a Csog Orsolya magyartanár által felkészített Tókos Lilla és Cristian Eszter szavalatokkal, illetve Lázár Norbert és Bogyor Attila a költő megzenésített verseivel tettek hangulatosabbá.