Falra hányt borsó

Sokszor voltam tanúja, hogy társaságban azon poénkodnak, hogy pörölne, veszekedne az asszony, de nincs kivel, mert a férje hátat fordít és elvonul. Ez éppen a mi esetünk lenne, és én nem találom ezt szórakoztatónak, inkább dühítőnek, mert nemcsak öncélúan háborgok, hanem – szerintem legalábbis – indokoltan. Férjem ráadásul elég hosszan tud hallgatni, és én is haragszom annyira, hogy ilyenkor ne menjek utána és ne én kezdjem a békülést. De ez így nem jó nekünk... Hogyan oldjuk fel ezeket a helyzeteket?

Kedves kérdező!
Amiről ír, sajnos nagyon gyakori jelenség közösségünkben, és sok oka lehet. Én a kevésbé hatékony családi kommunikációs mintát emelném ki, mint fő „hagyatékot” szüleinktől. Majdnem minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de csak azt tudja átadni, amire őt is megtanították, illetve amit sikerült megtanulnia. Az Ön esetében az történik, hogy a pár beragad egy kommunikációs játszmába és nem talál kiutat. Mindaddig, amíg szerelmesek vagyunk és megkapjuk azt a szeretet, amely biztosítja számunkra a feltétel nélküli elfogadást, nincs ilyen kommunikációs akadály. Ahogy telik az idő, minden párkapcsolatban a szerelem érzése alábbhagy, fontosabbá válik a szeretet, és a saját identitásunk kérdése is nagyobb hangsúlyt kap. Ez az a stádium, amikor megjelennek az elvárások a párok részéről és a dolgok, feladatok leosztásának korszaka.

Legtöbb feladat a nőre hárul, így ő lesz a feladatkiosztó és ellenőrző szerv a családban, ami nem a leghálásabb feladatok közé tartozik. Egyetlen eszköze a kommunikáció, ami egy darabig hatékony, de rövid időn belül egy kellemetlen „alapzajjá” fog átalakulni a társa részére, ami Önben a tehetetlenség érzését hozza elő. Sajnos ez az állapot belekényszeríti a párt az üldöző és az üldözött szerepébe, és a legrosszabb az, hogy mindketten azt élik meg, hogy nem elég jók a másik számára. Ilyenkor az asszony perel, a férfi hallgat és menekül. Társaságban ez képezheti poénok tárgyát, de igazából arról szól, hogy megerősítést keresünk arra, hogy „nem velünk van a baj”.

Ami hatékonyan segítheti az ön párkapcsolatát, az a következő: fogalmazzák meg tisztán az elvárásaikat egymás iránt (értem ezt mindenféle feladatra, ami a együttéléssel együtt jár). Tisztázzák, hogy melyek a mérgező szavak, amelyek bántanak, és töröljék a napi szótárból. Azt fogalmazzák meg, ami zavaró (a cselekvésről beszéljenek) és az érzést, amit éppen megélnek (pl. zavar, hogy késel, és nem értesítesz és én várlak a meleg ebéddel, ilyenkor azt érzem, nem vagyok fontos neked). Tanulják meg a varázsszavakat és használják naponta legalább egyszer (köszönöm, értékelem, jól esett, fontos vagy, hálás vagyok neked). Ha sikerül a társunkkal megéreztetni, hogy elég jó számunkra, akkor többet nem kell menekülnie, se védekeznie, ez elég arra, hogy a hétköznapjaik teljesen megváltozzanak.