Évkezdő jegyzetelések

Száz évvel ezelőtt véglegesítették a dicsőséges győztes hatalmak az összeget, amellyel a legyőzött Németországot büntették: 226 milliárd márka. Egymárkás bankjegyekben kétszázszor körbe-körbe az Egyenlítő mentén. (Persze a tárgyalásokra a németeket nem hívták meg, a trianoni úri etikett ilyen apróságokra nem terjedt ki.) Hogy mivel voltak emberségesebbek a francia-angol golyók, mint a Kaiseréi, nem tudom, hiába is filozofálhatnánk. De most arra összpontosítsunk, miféle béke következhetett ilyen feltételek közepette. Éhen tengődni (esetleg dögölni) vagy egy vaskezű ember kezébe teljhatalmat adni – e két választása volt Németországnak. A többit tudjuk.
A legújabb Soros-terv az EU országainak egy képtelenül nagy kölcsönfelvételt ajánl, amelyet gyakorlatilag nem lehet és nem is kell visszafizetni, csak a kamatot, de azt aztán orrvérzésig, míg a világ s még két nap. Készülhetnek a vaskezű nemzetmentők.

Mindhalálig tanul az ember, ha másként nem, a saját kárán. Elkövettem a hibát, hogy rendezetlen papírokkal vettem lakást Brassóban. Nyugi, nyugi, egy-két hónap múlva elintéződik minden – így az ingatlanfejlesztő ígérete. Négy és fél év telt el azóta, kiderült, hogy valami építkezési rendellenességek miatt a polgármesteri hivatal nem adja meg a kért jóváhagyásokat, tehát nincs telekkönyvezés, nem lehet a lakásokat eladni, de még a szemetesekkel sem szerződést kötni. Ja, ne felejtsem, személyazonosságit sem lehet a címre átíratni.

Törvény az törvény, ha én ötszobás házra kapok engedélyt, nem építhetek hatszobást. És olvasom az egyik elöljáró bájos magyarázatát: ha a romák közterületre (!) építenek, nincs más megoldás, mint fillérekért rögtönözni valami szerződést (mi alapon, uraim?), s aztán várni, hogy az első tűzeset után az adófizetők pénzéből rendes házakba telepítsék a károsultakat. Megható.
Rohanunk a jogállamiság felé.

A tengeren túl Biden új elnök tizenegy millió illegális bevándorlónak akar állampolgárságot adni. Egyértelmű üzenet: ha kopogsz az ajtón, ha a kerítésen mászol be, ugyanott vagy. Más világ. Mifelénk József Attila másféleképpen gondolkodott: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”