Erdély kevésbé ismert kuriózumai (4.) – Sissi kútja

Csíkszeredától alig egy macskaugrásnyira található Lóvész, a Karakó-híd színhelye. Vasúton és országúton egyaránt megközelíthető. Lóvész szétszórt hegyi településre ma már aszfaltozott út vezet, de aki a vonatot választja, annak sem kell csalódnia. A madéfalvi állomásról indulva ugyanaz a békés, zöld takaróval borított, nyír- és fenyőligetekkel díszített, dimbes-dombos táj fogadja, mint a négy keréken ide gurulókat. És ha már valaki leszállt a vonatról a karakói vasúti megállónál, és lefotózta a beton szivárványt a szemben álló domb tetejéről, vagy netán átsétált 264 méteres hátán, érdemes tovább mennie a viadukttól 3 km-re lévő Lóvészi-alagútig.

Még csak hegyet sem kell másznia, elég, ha elindul a vasúti talpfákon, mert a töltésen lévő ösvényt rég benőtte a gaz, amióta megritkultak a vonatjáratok. Ezekre viszont nem árt odafigyelni, hogy az ember idejében félreállhasson, ha netán erre kószál egy-egy lassan csoszogó szerelvény. Tudom, nem ildomos magát a vasutat turistaösvénnyé avatni, de más megoldás csak messze lent, a Nagy–Rákos-patak szűk, sáros völgyében kínálkozik, ahol még terepjáróval sem tanácsos elindulni a csak traktorok által járt, leromlott, fahúzató úton.

Ez kezdetben Lóvész Ré-nek nevezett tízesén keresztül jól járható, de utána csak szekér- és gyalogos útnak használható. A két út közül már csak azért is a sínek köze a jobbik változat, mert véges-végig kitűnő panorámában gyönyörködhetünk, míg lent a völgyben nincs kilátás semerre. A Karakó-viadukt és lóvészi (Livezi) vasútmegálló közötti táv kb. 2 km. Innen a Ladók-viaduktján keresztül még egy kilométer az alagút bejárata. A kis völgyhíd is, akárcsak a Karakó-híd, egy újjáépített változat. Eredeti, berobbantott, boltíves pillérei az új híd mellett fotózhatók a szakadék pereméről.

A híd után nemsokára a vasút mellé kanyarodik a Nagy-Rákos völgyéből kikapaszkodó és az előbb említett erdei út, amely egy szintbe kerül a vasúti töltéssel. Itt tovább maradni a sínek között nem lehet, annyira összeszűkül a hely, és különben is védőkorlátok vannak felállítva a magas támfalak tetején, hogy az alagutat ne lehessen oldalról megközelíteni. Ezért még a támfalak előtt letérünk a jobbra kanyarodó erdei útra, amely az Utusalj-tetőn keresztül Görbepatakába, Gyimesbe vezet. Az út kanyarjától bal felé teljes egészében látszik az ovális alagút szája, és a mellette lévő kisebb dombon egy sárga, nyolcszögű, romos őrház, amelyben a monarchia idején vasutasok, a Román Királyság idején és a kommunizmusban katonák tartózkodtak, éberen őrizve az alagút környékét.

Akkoriban tilos volt a területet megközelíteni, így a Sissi kútjáról és a mellette lévő Erzsébet-emlékműről is csak igen kevesen tudtak. Az 1996-ban századik évét betöltő, elaggott épület jobb sorsra lett volna érdemes, hiszen olasz építőinek még arra is volt gondjuk, hogy finom félköríves-girlandos díszítést varázsoljanak körbe a tetőzet alá, akár egy reneszánsz palota homlokzatára.

A ház alatt kanyarodik be a vasút mellé az alig csordogáló Rákos-patak, amelynek legbővízűbb forrása a Sissi kútja. Fölötte, a patak forrásvidékének félkörében, néhány fa takarásában csángó tanyaház és gazdasági épületek állnak. A nyári szálláson lévő állattartók szárazság idején innen hordják a vizet. A kútban édes forrásvíz buzog fel. Árkádos, félköríves foglalata a megye legrégibb és legszebb kútfoglalata, amely az eltelt 119 évet szó szerint a csodával határos módon vészelte át, miközben két világháború robogott el mellette, és zúzta össze a közelében lévő utusalji alagutat, amely a monarchia második leghosszabb vasúti alagútja volt a maga 1223 méterével. (Az első helyen a bodzafordulói szárnyvasútnak, a Keresztvár falu közelében lévő ún. Nyéni-alagút állt, amely a ma is Románia leghosszabb, 4369 méteres vasúti alagútja.)

A forrás fölé, a szürke hargitai andezitből álló kőfilagóriát a vasutat építő olasz kőfaragók emelték 1896-ban. S bár az Emimillio (?) nevet adták neki, mégis csak Sissinek szánták, mivel a császárné neve SZISZI formában ma is jól kivehető a hatszögű foglalat jobb oldalán. A kút árkádja fölötti Emimillió nevet egy sortűzzel kitörölték. A rongálás után csak az EMI… és a F... RÁS szótöredékek maradtak meg. A görbepataki csángók az olasz név elferdítésével, Emma kútjának nevezik a mívesen foglalt és gyönyörűen kiépített forrást, amely elődeink mérhetetlen természetszeretetéről, a víz, vagyis maga az élet tiszteletéről, megóvásáról árulkodik, amit nem kellett tanítani, mindenki tudta már gyerekkorában szüleitől, nagyszüleitől.

Zsigmond Enikő