Érdekes és életes

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2020. augusztus 06., 00:012020. augusztus 06., 00:01

Hajnalban is gondolhat bárki a magyarok „érdekes” sorsára ebben a ma ismét szánalmas Európában, a magyar sors hajnali meg éjféli órán mindig szem előtt. Igazán nem valami kitüremkedési vágy formálja ilyenre a sorsunkat. Minden óráért minden földön meg kell küzdenünk, mert a földünk, a jogunk s a kötelességünk ugyanegy történelmi tőről integet.

Két egyéniséget, immár hírességet nevezek példaként a magyarság dolgaiban végzett áldozatos, ragyogó munkájuk fölmutatására a nemzeti dolgokban. Dr. Szász István Tas erdélyi orvos volt, az őshazából került Budapesten is túlra, Leányfaluba. Nem váltott szakmát rögvest, csak úgy mellesleg, törékeny csónakon tereli, gyűjti a magyar nemzeti kultúra kincseit össze, fölmutatásra. Ezt cselekedte évente kiállításokkal, művészeti hagyatékok fölmutatásával milliók előtt. Jártam néhány ösvényén, termeiben, és mindig az volt a kérdés bennem, hogyan vállal és végez ennyit egymaga? Értékes munka az erdélyi kultúráért, azért, nehogy elkallódjék bármi is abból, amit Trianonocskák vertek szerteszét.

Dr. Száva Tibor mérnökdoktorként dolgozott Brassóban, aztán Bécsben vette át az ottani magyarság sorsának összemarkolását. A bécsi magyarság épp oly erősen ragaszkodik az idegenségben haza-illatot és értelmet teremteni az ő szavára, mint Leányfaluban Szász István Tas. Uram, miféle sorsot szánsz végül nekünk, hogy mindent mindenütt otthonossá kell tennünk, ha maradni akarunk nemzeti földszinten vagy a bástyák csúcsain? Az Amerikai Egyesült Államokban élő szervezett magyarság elbírja-e vajon a bosszúállás vadállati lázadását legfrissebb mostani napjainkban?

A kérdő útját nem veszti. Dr. Szász István Tas meg az örmény származású szittya magyar Száva Tibor Bécsben, illetve Leányfaluban teremtett sziklakemény bástyákat a magyar kultúra, a magyar élő lélek számára. Egy napon emlegetem őket, akár a magyarság szenvedélyes és szenvedéses sorsát az Úz völgyétől a sepsiszentgyörgyi, újból kivirult vártemplomig. Ha lészen áldás a magyarok idei bástyáin, hullna jó helyre, nemzetét szórtan is szerető fejekre. Érdekes ez, mert életes.