Első, de nem utolsó

Augusztus 13–16. között a kurtapataki Zonda Lovarda kedvezményesen adott helyet azoknak a táborozó gyerekeknek, akiket egyedülálló szüleik nevelik.

Mivel ezeknek a szülőknek általában anyagi gondjaik is kerülnek, esetleg nem tudják megengedni maguknak a gyerekük táboroztatását, Csavar-Mátis Katalin, a szervező Csodafőnix Egyesület elnöke úgy gondolta, hogy ezzel a táborral nyújt segítséget.

E tábort nem hirdették, személyes kapcsolatok alapján jött létre, többnyire Kelemen Katalin tanítónő szeretetiskolás gyerkőcei voltak jelen. Első próbálkozásra az anyagi keretből ennyire futotta, mondta az elnök, de nagyon reméli, hogy bővülni fog a táborozók létszáma.

A 9–13 éves gyerekek, szám szerint nyolcan, jó kezekben voltak, hiszen Sárkány Hanna (egyesületi tag), Baróthi Anikó (egyesületi tag, pedagógus, terapeuta, pszichológus), Szekeres Csilla (önkéntes, pedagógus), Nichita Dorina (önkéntes, ügyvédnő) és nem utolsósorban az egyesület elnöke (meseterapeauta) foglalkozott velük, színes és tartalmas programot biztosítva a gyerekeknek. A boldogságórás tevékenységek, a nemezelés, a gyöngyökkel való játék, mesélés, a szabadtéri strandolás, a lovaglás, a fogatos élménytúrák a természetben mind helyet kaptak a programban.

Mindezekkel az volt a fő céljuk, hogy a gyerekek megtapasztalják és megértsék, nemcsak ők egyedül vannak nehéz helyzetben, hanem bárki lehet, és megerősítést kaptak, hogy ők is felül tudnak kerekedni a bajokon, mint bárki más. A csapat hangulata leolvasható volt az arcokon: a jókedvük, játékosságuk bizonyította, hogy a tábor jó ötlet volt.

Csavar-Mátis Katalin nagyon fontosnak tartja, hogy minél több ember, legfőképp azok, akik még nem tartoznak sehová, megismerhesse tevékenységüket, és adott esetben csatlakozhassanak.

A szervező hálásan köszöni mindenkinek, akik a tábor szellemi és anyagi hátteréhez hozzájárult, elsősorban a fent említett kollégáknak, akikre mindig is számíthatott. Továbbá Babos Anikónak a Phil. An.Ro tulajdonosának, Szováti Ágnesnek, a Homy Home Textiles vezetőjének, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének, akik anyagilag járultak hozzá a tábor létrejöttéhez, és nem utolsó sorban a Zonda Lovardának, ahol otthon érezhették magukat a táborlakók.

Hodor Enikő