Élj a lehetőséggel!

– Hogyan emlékszik vissza, mindig is könnyen ment a nyelvtanulás?

– Nyolcévesen kezdtem német nyelvet tanulni, heti két órában. Nem mondhatnám, hogy szerelem volt első látásra: az első felmérőm mindössze egy szomorú négyesre sikerült. Mosolyognom kell akkori önmagamon, de maximalista gyermek voltam, bántott az eset. Épp annyira, hogy eldöntöttem, kerül, amibe kerül, ezt a furcsa nyelvet megtanulom. Azóta tanulom, és lassan 11 éve próbálom továbbadni, s valahányszor kilencedikes diákjaim szóvá teszik, hogy nehéz ez a furcsa nyelv, megértem őket, nyolcéves önmagam jut eszembe.

– Végül miért a németre esett a választás?

– Ami az elején egy rossz jegy miatt indult, később egyre több sikerélményt adott. Tanulmányaimat filológia szakon folytattam, és a líceumi évek alatt a kedvenc tantárgyam mindvégig a német volt. Versenyekre jártam, önállóan is egyre többet foglalkoztam a némettel. Végzősként nem az volt a kérdésem, hogy mit tanuljak a továbbiakban, hanem hogy hol tanulhatom tovább a németet. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem németnyelv-szakán szereztem egyetemi diplomát.

– Mit gondol, mi a könnyű nyelvtanulás titka?

– Nem tudok munkamentes csodamódszert ajánlani, ez is sok időt és kitartást igényel. Folyamatos beszédet, sok kommunikációt, idegen nyelven zajló interakciót. Sokat segíthetnek az idegen nyelvű csatornák, filmek, ha idegen nyelvű könyveket olvasunk, zenét hallgatunk. A jó hír az, hogy manapság ezek mindössze egy kattintásnyira vannak tőlünk. Ha tényleg akarunk tanulni, számtalan segítségre számíthatunk. Természetesen, más a felállás, ha a nyelvet anyanyelvi közegben tanuljuk, ha „vele, benne élünk”. Ez a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a tanulásnak. Pár hónap külföldön csodákra képes.

– Ön hogyan tanítja a német nyelvet? Elég sok diáktól hallottam, hogy önnel egyszerű a nyelvtanulás.

– Pontosítanék: nem velem egyszerű a nyelvtanulás, az évek alatt rengeteg jó diákkal volt szerencsém együtt dolgozni. Szívesen tanítottam őket, mert akartak tanulni. Kölcsönösen motiváltuk egymást, versenyekre jártunk, dolgoztunk. Volt diákjaim közül néhányan németet tanultak tovább itthoni egyetemeken, de akadnak olyanok is, akik Németországban képezték tovább magukat középiskola után, munkát találtak, és ott érvényesültek. Meggyőződésem, hogy csak akkor van értelme a nyelvtanulásnak, ha ezáltal a konkrét szituációkban helyt tud majd állni a diák, ha itthon vagy külföldön egyaránt segítségére lesz az, amit megtanult. Szeretem a következetességet, és szeretek logikusan építeni. Közös munkánk elején mindig felmérem a diákjaimat, célokat tűzök ki, és próbálom azokat lépésről lépésre haladva elérni.

– Mit szeret a tanításban?

– Ha a saját gyerekeimnek megtanítok valamit, és utána „előadják magukat”, büszkeséggel tölt el. Az iskolában ugyanez van. Kicsit az én gyerekem is lesz minden diákom, és ha egy-egy élet adta helyzetben majd a tőlem tanultak által „el(ő) tudja adni magát”, boldogulni tud, volt értelme a munkámnak. Az évek alatt közösen egymásra építhetünk dolgokat, és kitartással eredményt érhetünk el – én ezért szeretek tanítani.

– Mit tanácsolna a fiataloknak nyelvtanulás terén?

– Manapság az idegen nyelv nem egy plusz tantárgy, hanem véleményem szerint az egyik legfontosabb. Kifizetődő és nyereséges befektetés. Sok állásnál már alapvető elvárásnak számít az idegen nyelv ismerete, arról nem is beszélve, hogy külföldi boldogulásunk során elengedhetetlen. Aki nyelveket beszél, az előtt világok nyílnak meg, ezért a tanácsom: élj a lehetőséggel!