Egy világbirodalom határán

Bár nehéz elképzelnünk, de majd két évezreddel ezelőtt bizony Erdővidék és környéke is egy világbirodalomhoz tartozott, a vidéken római katonák állomásoztak, árgus szemekkel figyelve, mi történik dimbes-dombos tájainkon. Minderről Pánczél Szilamér marosvásárhelyi régész beszélt az Erdővidék Múzeumában tartott előadásában.
A Római Birodalom uralma Erdélyben nem volt hosszas életű. Mint tudjuk, Daciát Traianus császár hódította meg a II. század elején, legyőzve a dákokat, kezet téve a korábban általuk ellenőrzött területekre. Krisztus születése után 235 körül azonban a rómaiak is takarodót fújnak a környékről, Erdélyben bekövetkezett a „csend és a népvándorlás kora” – ahogy az előadó fogalmazott.
Visszatérve azonban a Római Birodalomra, elmondta, határvédelmi rendszere több mint 5000 kilométeren át húzódott, átszelve Európát, Észak-Afrikát, érintve Ázsiát. A védelmi rendszer elemei voltak az őrtornyok, melyeket logisztikai központok, vagyis nagyobb katonai táborok biztosítottak. Őrtorony állt például a Vargyas melletti Hagymás-tetőn, a Hagymás-várának nevezett helyen, melyet tavaly táblákkal meg is jelöltek, Barót közelében pedig a Véczernél (Barót és Felsőrákos között) valószínűsíthetően római katonai tábor működhetett.
Ezt a véczeri, római kori katonai tábort az 1700-as évek végén említik először, egy levél is fennmaradt, melyet Zathureczky Károly küld 1869-ben Kolozsvárra Finály Henriknek, az Erdélyi Múzeum Egyesület titkárának, benne a lelőhely alaprajzával és a kérelemmel, hogy azt kutatni kellene. „Nos, azóta sem történt semmi, 150 év után is ugyanazon a szinten állunk, hogy valamit kellene tenni a lelőhellyel. Elsődleges feladat lenne kiterjedésének meghatározása, hiszen egyelőre csak a tábor egyik sarkát sikerült beazonosítani” – mondta a régész.
A véczeri katonai tábor egykori létét ma a helyszínen talált cserépedény-töredékek sokasága igazolja, de Erdővidéken egy római kori út is fennmaradt a Dél-Hargita lejtőin, át a Mitácson.
Időszámításunk szerint 235-től kezdődően az erdélyi táborokat fokozatosan kiürítik a rómaiak, az addigi rend helyét anarchia veszi át, köszönhetően a barbárok egyre sűrűsödő támadásainak is. „A tartomány kiürül, a barbárok pedig nincs mit kezdjenek ezekkel az építményekkel, a táborokkal” – hangzott el az előadáson.
Természetesen szó esett a dáko-román kontinuitás elméletről is. „Kevés információ van arra nézve, hogy a dák lakosság túlélte volna a népvándorlás korát. Ezer éven át nem említik sem őket, sem az esetleges keveredett, romanizált lakosságot, így az elmélet mellett nehéz érvelni” – fogalmazott a régész.