Egy székely a világ tetején

Viziné Debreczy Ildikó előadása az idei Kőrösi Csoma Sándor Napok alkalmából szervezett tudományos tanácskozás egyik figyelemre méltó mozzanatát képezte, ugyanis román szemszögből világított rá a nagy székely tudós munkásságára és életművére. Ehhez pedig a Cuvântul Nou háromszéki román nyelvű újságban Un secui pe acoperişul lumii (Egy székely a világ tetején) címmel 1969-ben megjelent, Csomát méltató cikk szolgáltatott apropót.
Az említett írás dr. Cicerone Poghirc (1928–2009) neves román orientalista, nyelvtudós, több egyetem, így a Bloomington Indiana (India), Padova (Olaszország), Ruhr Bochum és Sorbonne (mindkettő Franciaország) vendégtanárának a tollából született. Egy olyan tudóséból tehát, akit műveltsége, felkészültsége és világszemlélete megvédett a soviniszta és kommunista nézetek káros hatásától.
Dr. Cicerone Poghirc, a Bukaresti Egyetem Keleti Nyelvek Tudománya Katedra vezetője és a Keleti Tanulmányok Társasága elnökeként kapott meghívást a Csoma Sándor születésének 185. évfordulója alkalmából Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán és Csomakőrösön 1969 áprilisában rendezett ünnepségre. Amint az előadótól megtudhattuk, a Sepsiszentgyörgyön elhangzott és a Cuvântul Nou megyei lapban is megjelent beszédében Poghirc nagy tisztelettel és alázattal idézte fel a székely nyelvzseni és keletkutató munkásságát és alakját.
Méltatta emberi tulajdonságait is, nagyrabecsülését fejezvén ki rendkívüli személyisége iránt. Hiszen, mint kifejtette, Csoma nem a pénzért, nem a hódító és gyarmatosító csapatokhoz szegődve, s még csak nem is a hírnévért járta be Ázsiát, hanem egy tudományos cél eléréséért. Ennek érdekében pedig mostoha életkörülményeket és embert próbáló nehézségeket egyaránt vállalt. Ugyanakkor, bár viszonylag korai halála megakadályozta célkitűzése megvalósításában, a későbbi kutatások számára is utat nyitó tudományos munkássága feldolgozása még két évszázad elteltével sem tekinthető lezártnak. Kiemelkedő tudományos eredményei között az általa összeállított és 1834-ben Calcuttában megjelent tibeti–angol szótárt, valamint Tibeti Nyelvtant, illetve az 1912-ben szintén Calcuttában kiadott Tibeti Tanulmányokat említette.
Rámutatott továbbá, hogy Kőrösi Csoma Sándornak Nyugat és Kelet tudományos eredményeinek az összekapcsolását elősegítő, valamint Ázsia gazdag kulturális kincseit az európaiakkal megismertető munkássága nem volt elszigetelt jelenség, mert erre a román tudósok között is akadt példa. Így Nicolae Minescu (1636–1708) moldvai származású utazó a kínai, Dimitrie Cantemir (1673–1723) a török kultúra értékeit továbbította Európa felé. Közéjük tartozik továbbá Timotei Cipariu (1805–1887) erdélyi nyelvész, filológus, keletkutató is. Nekik köszönhetően vált ismertté Kőrösi Csoma Sándor neve a román értelmiségiek körében és örvendett megbecsülésnek a tudományos munkássága. Nem véletlen tehát, hogy a Jászvásárban megjelenő Albina Românească folyóirat 1830-ban szép szavakkal méltatta a székely tudós megvalósításait, és 1842-ben a Brassóban szerkesztett, valamint nyomtatott Gazeta De Transilvania fájdalommal közölte Csoma halálhírét, a haza nagy veszteségének nevezvén jobblétre szenderülését.