Egy magyar búvárlap

Ma is történelmi időt, napokat élünk, akár ezerötszáz évvel ezelőtt. Ha akkor, történelmünk számon tartható mélységében nem figyeltek volna oda a mindennapokra vezéreink, ma nem itt tartanánk. Nem, mintha most dicső napokkal kecsegtetnének történelmi szekereink és kerékvettetőink. Február 6-ikán indult újra Budapesten az egyik leghíresebb napilap, a Magyar Nemzet. Megvolt a maga történelme bizony, és erre emlékeztetnék most néhány gondolattal, meg a nemzeti kötelezettség hígulására, árucikké válására, ahogy azt az erőviszonyok kívánták. A Magyar Nemzetet Pethő Sándor történész, újságíró és szerkesztő alapította 1938-ban. Eszmei, politikai tartása a konzervatív, nemzeti irányhoz sorolta, helyesen.

Csak magamban kérdezném: ugyan, nemzetünknek melyik kora nem volt válságokkal szeletelt, döngölt? Trianon után vagyunk ma is, voltunk 1938-ban is. Pethő Sándort és lapját mindenképpen a nemzeti megmaradás, megélhetés (!) tételei határozták meg, hiszen akkor már Hitler fenyegette földrészünket s maradék Magyarországot, melyet Horthy Miklós kormányzó próbált önmaga határai és önállósága berkeiben megtartani. A lap, a Magyar Nemzet élt, szolgált, de sose törpe milliomosokat, nemzetdarabolókat.

Számomra ma is emlékezetes, sok más között, Illyés Gyula teljes oldalnyi írása 1977. karácsonyán. Az erdélyi magyarság akkori helyzetéről készített felkiáltójelekből óriási térképet. Szolgaságról, megalázott jelenünkről írt, a nemzetrésznyi magyar iskolarendszer, egyetemek, főiskolák művészeti intézmények és intézetek lepusztításáról, de nem bizonyos Gheorghe Funar kolozsvári diktátor szintjén, nem, de nem is Lăncrănjanra igazítva a figyelmet, hiszen a sas nem kapkod legyek után; Illyés Gyulát nem a vakmerőség kísértette, hiszen verse (Egy mondat a zsarnokságról) máig is a szó és a szabadság lételeme. Ceaușescu azonban rögvest riasztotta budapesti nagykövetét, az kormányjegyzéket nyújtott be, a Magyar Nemzet napilapot is elítélve, mely a testvéri Romániát így meg úgy… A román sajtó máig ismeri ama Magyar Nemzet nevét. Mi meg azt az őrült nagy hullámháborút a magyarság ellen. Akkoriban ott tartott a román történelem farigcsálása, hogy Erdélyben elmagyarosítottak beszélnek magyar nyelven…

A Magyar Nemzet a rendszerváltás után is megbűnhődte a nemzeti sorsválasztást. Pethő Sándor lapalapító fia, Pethő Tibor volt 1977-től méltó főszerkesztő évtizedig. Megtiszteltetés volt munkatársaként dolgoznom egy ideig a lapnál. Ő hívott, mentem. És kavart a sors tovább, 1966-ban, a visszatért kommunista kormánymaradvány, Horn Gyula idején a Postabank megvette a lapot. Aztán ismét a pénz: Simicska Lajos politikai kapkodásaiban megvette, aztán tavaly eladta a Magyar Nemzetet. Ami bennünket illet és Illyés Gyula 1977-es karácsonyi fagyhullámát (Válasz Adynak és Herdernek), próbáljuk remélni a melegebb érdeklődést a Lap, a lapok és a pártok részéről. Magam se, sokan nem hisszük, hogy az erdélyi magyarság kiirtása szükségszerű. Viszont a tétlen és tehetetlen belenyugvás, az maga a halál.