Dózsa jerrypizza

Valahogy úgy tanultuk a székely hagyományok rendjében, hogy a vendég kopogtat, várja az ajtó nyitását, aztán leveszi a kalapját, és üdvözli a benn lévőket. Egyszerű ez az egész számunkra. Ez érvényesül akkor is, ha a vendég megpróbálja berúgni az ajtót. Akkor viszont pohár vizet se kaphat, ha csak nem törött a lába.

Szeretettel várni a vendéget igen szép dolog. Igyekszünk ma is megmutatni neki, nekik mindent, ami nálunk jeles, sosem látott műemlék, szikla alatt átfutó patak, templom és minden, amit mutatni szoktunk a miénkből. Más kérdés, hogy mindabból, ami a miénk volt, s ma már alig sem az, mit mutatunk: művet, emléket és hazadarabot jó szívvel a vendégnek. Ma államilag is meghatározott a mutogatások milyensége.

Erről jut eszembe az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély, ma már a román kincsek egyike, pedig csak romániai. Na de ezt már ismerjük száz éve, a kastélyt 200 éve. Most arról szólnék és fennhangon, nem suttyomban, hogyan is gondozzuk a műemlékeinket, amelyek felé tereljük szeretettel a kül- és belföldi vendéget. Mert itt van Sepsiszentgyörgyön az egykori Textilgyár, rangja és híre volt bizony. Ezreknek adott kenyeret, és a város rangjához is adott valamit. Épült egy szép kultúrház is a keresetből, és aztán megépült a dálnoki származású Dózsa György szobra is. Nem volt az akkor semmi! Ma már emlék és magyar történelmi emlékeztető az 1514-es hatalmas magyar parasztlázadásra is, ha van akit.

A textilgyár dugába ment, a nagyszerű kultúrházból vendéglő. Benne most sötét, az erdélyi magyar kultúrára emlékezni akaró honi vagy vendég a teraszon ül, remek asztalok, székek sora, fedett, nyitva este 23 óráig. A Dózsa-szobor mögött három méterrel a vendéglő bejárata. Jobbján a terasz, és Dózsa György szobrának talapzatához támasztva a fekete tábla, azon a lelhető eledelek sora, zöldpaszuly, gombás sült, püré, mindez román nyelven is alább. A fedett terasz oldalán hatalmas betűkkel: Facebook: JERRYPYZZA. Az egykori nagy életes kultúrházon a szó: BAR. És Dózsa Györgyről semmi, még jelzésértékű sincs.

A gyár nincs, a magyar jobbágyság szabadságharca átmene a román történelembe, mint mindenütt. A vendég áll elképedve a szobor előtt levett kalappal.