Díj a Hangok krónikásának

Dr. Szőcs Géza szülővárosa iránti szeretetét, a szülőföld iránti végtelen elköteleződését Pro Urbe díjjal értékelte Kézdivásárhely város önkormányzata. A díjat csütörtökön Bokor Tibor polgármester adta át a Vigadó dísztermében számos érdeklődő és a kitüntetett családja jelenlétében.

– Húsz év után hagyományteremtő céllal elevenítettük fel a Pro Urbe díj odaítélését, és a listát hosszúra szeretnénk bővíteni. Nem is tudnék méltóbb embert elképzelni az idei cím elnyerésére, mint dr. Szőcs Gézát. Büszke vagyok arra, hogy azt a várost vezetem, amelyben dr. Szőcs Géza született, él és alkot. Az az ember, akinek rádiós jelmondata az volt, „Szeretem ezt a várost, szeretem ezt a tájat” megérdemli a Pro Urbe díjat – hangsúlyozta beszédében a céhes város első embere.

Az 1937. február 8-án Kézdivásárhelyen született dr. Szőcs Géza vérbeli pedagógus, akinek életét és széleskörű munkásságát a szülőváros, a szülőföld szeretete hatotta át. Matematika-fizika szakos tanárként 32 évig tanított a kézdivásárhelyi Elméleti Líceumban, de oktatói tevékenységét egyetemeken és főiskolákon is folytatta, jóval nyugdíjazása után is. Oktatói tevékenysége mellett számos, főleg szakmai jellegű írása jelent meg romániai és magyarországi szaklapokban.

Dr. Szőcs Géza gazdag közéleti tevékenységet folytatott a város művelődési életében. A diákszínjátszás fontosságát ismeri fel a nevelésben. A diákszínjátszás és a felnőtt műkedvelő színjátszás egyik fő szervezője. Több színművet rendezett, és játszott is azokban, ezeket hazai és magyarországi színtereken is bemutatták. A Svejk című színmű 36-szor szerepelt színpadon, a Légy jó mindhalálig több mint nyolcvan előadást ért meg. A 2007 májusában a Gábor Áron c. színmű díszelőadásával adták át ünnepélyesen a felújított Vigadót – derült ki többek között Józsa Irén tanár laudációjából.

Tizenkét évig vezette Háromszék első kereskedelmi rádióját, a Siculus Rádiót, amely szakmaiságában közszolgálati funkciót látott el. Nemcsak rádiós szakember, hanem közíró is, Vasárnapi jegyzet című, hetente jelentkező műsorában, írásaiban, illetve a rádiós beszélgetések utólag írásba szerkesztett változataiban jeles közéleti személyiségek, a tudományok és a kultúra kiemelkedő egyéniségei szólaltak meg. Visszatérő témája az Alma Mater, az útravalóul kapott bölcsességgel, tudással, nemzettudattal és erkölcsiséggel.

„Írásaim és szerkesztett rádiós beszélgetéseim alapján úgy érzem, mintha harangozó lennék. Harangszó a gondolat, harangszó a megszólaltatottak gondolata. Húzom a harangot, húzom a harangokat. Szólaljanak meg minél többen. A harangszó messze elhallatszik. A harangoknak lelkük van, éneklik az örömet, a bánatot, figyelmeztetnek a veszélyre, és győzelmet is ünnepelnek” – fogalmazta meg hitvallását A lélek hangja c. kötetének előszavában.

A Hang-sorozat – A lélek hangja, A szülőföld hangja, Az oskola hangja, A család hangja, Az űr hangja, A csend hangja és a Színek hangja – jelentősége abban áll, hogy egyedülálló írásos emléket állít Kézdivásárhely jeles szülötteinek, tevékenységi területükre való tekintet nélkül, ezáltal pedig, Józsa Irén szavaival élve, Kézdivásárhely közelmúltjának igazi krónikásává válik. Legutóbbi kötete Emlékfoszlányok hangja cím alatt gazdag életművét és családi vonatkozásait mutatja be. Írásait átszövi a tőle megszokott finom humor, és ami közös bennük: Kézdivásárhely, Székelyföld, az iskola, a család, az ember.

– Büszke vagyok tanítómestereimre, tanítványaimra, a pedagógus társadalomra, családomra. Mindenkire, aki városomhoz – Kézdivásárhelyhez és környékéhez – valamilyen formában kötődik, és hozzájárul iskoláink és városunk hírnevének öregbítéséhez – vallja.

A kitüntetés átvételét követően a legnagyobb díjnak nevezte a szülőváros elismerését és köszönetképpen szerényen megjegyezte, hogy tanítványok, munkatársak, támogatók és családja segítségével tudta véghezvinni eddigi életművét. „Büszke vagyok erre a városra, büszke vagyok erre a tájra” – összegzett. Mi pedig hozzátesszük, Kézdivásárhely is büszke rá!