Csendes percek Baróton

„Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát” – ez a Sütő András-idézet fogadta azokat, akik hétvégén részt vettek a baróti református altemplomban megszervezett Csendes percek elnevezésű előadássorozat második találkozóján. A meghívott Komporály Adél baróti logopédus volt.
Az előadó, 20 évnyi logopédusi tapasztalattal a háta mögött, mindenekelőtt arról beszélt, hogy mai világunkban a legtöbben arra panaszkodnak, nincs idejük játszani, még a gyerekükkel sem, holott a játék, mint arra az előadás címe is utalt, elsősorban lelki egészségünk forrása lehet. Annak hiánya pedig sokrétű problémáink tetőzését vonhatja maga után.
„Az emberi kultúra a játékkal kezdődik. A játékhoz nem kell társadalmi háttér, a játék túlnő az életfenntartási ösztönön. Hatásával azonban sem az iskolában, sem hétköznapi életünkben nem tudunk élni”– mutatott rá. A játék szükséges, hasznos, vicces, ráhangol arra, hogy egymásra figyeljünk; a játék rendet teremt, old, köt – folytatta. A játék az a gyermekkori emlék, melyhez jó visszanyúlni, s mely felnőttkorban mindössze csak átalakul.
A hozzá forduló szülőknek, mint mondta, gyakran ad tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan ne játszanak gyerekeikkel. „A játék nem szabad, hogy kényszer legyen, arra rá kell hangolódni, teret kell adni neki”– hangsúlyozta. Kifejtette, amennyiben engedjük, hogy a játék varázsa gyerekeinket magával ragadja, akkor ők a játék által felfedezhetik a világot, mi több, fejlődik az értelmük, az érzelmi világuk, a játék számukra híddá válik, fizikai és lelki fejlődésük egyensúlyát biztosítva.
A gyermekek fejlődésének különböző szakaszairól beszélve, a 2–7 éves kor közötti időszakot emelte ki: „Ebben a korban ragad minden a gyermekre. Nem az a fontos, hogy idegen nyelvet tanuljon ebben a korban, hanem hogy minél többet játsszon, minél több mesét hallgasson. A mese által a gyermekek hallási figyelme fejlődik. Logopédiai óráimon is gyakran játszom a gyermekekkel, arra összpontosítok, milyen játékkal hozhatom ki belőlük azt, aminek hiányát érzem” – hangoztatta. Sajnos, felnőtté válással egy időben mintha már szégyellenénk játszani, holott az igényünk rá ugyanúgy megmarad.
Összegzésképp elhangzott: nem egy példa mutatja, hogy az a család, ahol játszanak, boldogabb, az a felnőtt, aki játszik, sikeresebb. „A játék megtanít minket arra, hogy soha ne adjuk fel, hogy lehetetlen nem létezik. A szerelmi éle­tünkben is fontos szerepe van, önbizalmat ad, segít megoldani konfliktushelyzeteinket is” – fogalmazott.
A Csendes percek előadássorozat – mint azt az alkalmat rövid áhítattal bevezető Tordai Zsófia tiszteletes asszony ígérte – havonta egy alkalommal az elkövetkezőkben is folytatódik Baróton.