Családbarát társadalmat!

Minden társadalomnak számtalan feladatot kell megoldania, ilyenek az anyagi javak termelése, szolgáltatások működtetése, illetve a létfenntartás, vagyis a gyereknemzés és -nevelés. A hagyományos társadalom napjainkig egyszerűen oldotta meg ezeket, hiszen a férfi végezte a fizikai munkát, megteremtette az anyagi javakat, a nő gyereket szült és nevelt. Ezen a téren viszont befuccsolt manapság divatos liberális életfelfogás.  A születések száma csökken, a halálozásoké meg nő.

Vegyük példának azon európai országokat, amelyekben a termékenységi ráta nem éri el a 2,1 százalékot, és borzalmas kép tárul elénk. Hiába nézzük a gazdasági sikereket, mert ezen országoknak a jövője eléggé baljós. Ennek oka, hogy az alsó középosztályok anyagi okokból, míg a felső középosztálybeliek idő és energia hiányában vállalnak kevés gyereket. De csak ennyi lenne az ok? Vagy ez épp elég ok mindenre?

Nem hinném, hiszen a legtöbben meg sem próbálnak bekapcsolódni az anyagi javak termelésébe, és megélhetésüket segélyekre alapozzák. Egyeseknél a gyerek egy eszköz arra, hogy nagyobb értékű segélyhez jussanak. Rendben van ez így, hogy egy emberi életet arra használunk, hogy pénzt szerezzünk, hogy jobb életformát teremtsünk önmaguknak? Ez legtöbbször azt vonzza maga után, hogy a gyerekek boldogtalanok, nem kapnak elég szeretetet, elhanyagoltak.

Vagy ott vannak a gazdag szülők gyerekei, akik ugyan nem eszközök fentebb taglalt cél eléréséhez, de tárgyakat kapnak szeretet helyett. Ezért mondják, és nem hiába: minden nevelő hatás közül a legjelentősebb a családé. Ugyanis a család a gyermek legkorábbi élményei, illetve a legtartósabb érzelmi egység forrása. De mi a feladata ebben a társadalomnak? Felébredni. Visszaemlékezni. Visszaemlékezni arra, hogy mi mit kaptunk, majd ráeszmélni, hogy mi mit is adunk. Ezelőtt öt-hat, néhol tíz gyerek is született egy családban úgy, hogy semmi vagy sokkal kevesebb segélyt kaptak a családalapítók.

A munka, család és a megélhetés egyensúlyának megtalálását éppen a mai társadalom szemlélete akadályozza meg. Ezek az új ideológiák arra ösztökélnek bennünket, hogy az anyagi javakban keressük a megoldást. De mire? Vagy kinek, ha gyerekek nincsenek, vagy egyre kevesebben vannak? Eme gond súlyát megfogalmazni sem lehet.

Tamás Réka