Csak tiszta forrásból

Zubreczky Antal

2018. január 04., 00:022018. január 04., 00:02

Sok víz lefolyt az Olton, amióta esetleg csak félszemmel követem a kereskedelmi-politikai cirkusszá süllyedt Eurovízió-fesztivált. Az idén azonban meglepett a közönség döntése, és a zsűri sem tehetett mást – egy portugál fiatalember nyert, Salvador Sobral. Mégpedig nem húsz kerge táncossal, nem hollywoodi fény- meg füsthatásokkal, hanem egyszerűen énekelve elcsépelt témáról, a szerelemről. Ráadásul mert nem angolul, hanem anyanyelvén megszólalni a színpadon, legutóbb 2007-ben sikerült egy szerb lánynak győznie ősei szavait használva. Talán megmozdult valami a nézőkben ott, legbelül?

Még iskolás voltam, amikor mihozzánk is elért a Love Story-őrület. Erich Segal 1970-ben írt könyve végül mintegy 21 millió példányban kelt el. (Aztán a regényből készült film dollármilliárdokat hozott.) Elolvastam én is természetesen, hát mit mondjak, olyan másodrangú firkász Rómeó és Júlia-utánzata hol szirupos, hol külvárosi stílusban. Honnan akkor az elsöprő siker? Szociológusok, pszichológusok hada kutatta a jelenséget, bár a magyarázat pofonegyszerű: a szexuális forradalom vadhajtásaitól megcsömörlött közönség katarzisként érzékelte az ártatlan, őszinte szerelemről szóló bugyuta történetet, mert az ember természetes szükségleteit nem lehet a végtelenségig szennylével és droggal elkábítani.

Voltaire hírhedt regényhőse, Candide királyok között forog, Eldorádót is megjárja, ám a boldogságot kertecskéjének művelésében találja meg. Vajon ez a felismerés indított immár mintegy ötezer hollandot és néhány száz belgát, hogy Magyarországon keressék boldogulásukat, vagy inkább boldogságukat? Megírtam már, újra megírom: meggyőződésem, hogy rövidesen tízezrével fognak nyugati családok Kelet-Európába húzódni, elvetve a GDP- és bankbetét- bálványokat.

A legutóbbi Felszállott a páva-műsor megerősítette ezt a hitemet. A kristálytiszta zene, a ruhák romlatlan szépsége, a férfierőben elmerülő asszonyok szerelmes önátadása a tánc fergetegében bizonyítja – Nagy László megfogalmazásával –: még van emberi arcunk. Európa, még vagyunk, és így szeretnénk megmaradni!