„Vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz”

Egészen elképesztő mélységekbe süllyed a gyűlölködő kormányellenes média. Az egyik világhálós orgánum abba kötött bele, hogy Orbán Viktor csak három szóban üzent december 24-én, boldog karácsonyt kívánva mindenkinek. Az valahogy nem zavarta a kákán csomót keresőket, hogy egy nappal korábban terjedelmes és magvas írást tett közzé a miniszterelnök, melyben kellő részletességgel kifejtette az álláspontját Európa keresztény identitásáról, kiemelve, hogy nálunk még az ateista is keresztény.

A magyar kormányfő lényeglátó kereszténysége éles ellentétben áll a legnagyobb keresztény egyház szabadkőműves kötődésű fejének demagógiájával, aki a hódító szándékkal érkező, a kereszténységgel szemben látványosan ellenséges, betolakodó iszlám hordát képes volt a Szent Családhoz hasonlítani. Csak egyetérthetünk Orbán Viktorral abban, hogy nemcsak felebarátunkat kell szeretnünk, hanem magunkat is, óvnunk kell saját kultúránkat: „Az európai emberek számára a keresztény kultúra határozza meg hétköznapi erkölcseinket. Határhelyzetekben ez ad nekünk mércét és irányt. A keresztény kultúra igazít el bennünket az élet ellentmondásai között. Meghatározza fölfogásunkat az igazságosság és az igazságtalanság mivoltáról, a férfi és nő viszonyáról, a családról, a sikerről, a munkáról és a becsületről.”

Pontosan ez a lényeg, és ezt fenyegeti végveszély. Nap mint nap hallani az egyre aggasztóbb híreket a betolakodók arcátlanságáról, intoleranciájáról és az őshonos európai keresztény kultúra újabb és újabb visszavonulásáról. „Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,/ S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,/ Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,/ A töredéket eltört mondatodból,/ Minden megmaradt árva keveset/ Ahogy lehet...” – írta az erdélyi irodalom egyik legnagyobb költője, Reményik Sándor a román ár által fenyegetett magyar kultúra vonatkozásában. Nem gondolhatta, hogy történelmi léptékben rövid időn belül az egész fehér keresztény kultúrára érvényes lesz ez az intelem.

S az a hely, ahol megvethetjük lábunkat, az Közép-Európa, közelebbről a V4-ek szövetsége, mely remélhetőleg kibővül az „öngyilkos, buta liberalizmus” (Imre Kertész-idézet) által le nem gyűrt többi országgal is, Ausztriától Horvátországon át Romániáig.