BÚÉK, autonómia!

Nehéz jó arcot vágni azokhoz a finoman szólva is ellentmondásos reakciókhoz, amelyek Kulcsár-Terza József háromszéki képviselő autonómiastatútum-benyújtását kísérik. Ha valaki lemaradt volna: az RMDSZ színeiben megválasztott MPP-s képviselő egy, az SZNT által kidolgozott tervezetet volt kénytelen iktatni, ráadásul egyéni beadványként, mivel ebbéli igyekezetében sem az RMDSZ, de még a saját pártja sem támogatta.

Az RMDSZ képviselőházi frakciójából érkezett hűvös és valójában elutasító válasz szerintem – sajnos – már senkit sem lep meg. Előkerült megint a már szénné koptatott „nem időszerű” frázis némi jogászi éleslátással kiegészítve, miszerint előbb alkotmánymódosítást kívánna a dolog. De klasszikus politikai támadás is érte Kulcsár-Terzát – honnan máshonnan, mint a választói legitimitásért konkuráló egyik helyi képviselőtársa részéről, aki szerint az egyéni akció igazándiból nemhogy segítené, hanem egyenesen árt Székelyföld ügyének. De ennél meglepőbb Biró Zsolt képviselő, egyben a Magyar Polgári Párt elnökének ellentmondásos viselkedése, aki miután elzárkózott attól, hogy a képviselő az RMDSZ által kidolgozott javaslatot nyújtsa be, és még aláírni sem volt hajlandó az SZNT törvénytervezetét, utólag már a párt nagyszerű teljesítményeként értékelte az egyéni akciót.

A fentiek alapján eléggé lesújtó kép alakulhat ki az erdélyi választók fejében afelől, hogy menyire veszik komolyan a parlamenti küldöttek és úgy általában a magyar politikai elit az önrendelkezés kérdését. Hogy micsoda lobbi és szervezői munka zajlik a parlamenti küldöttségben. Vagyis zajlik, csak ez esetben – úgy tűnik – inkább ellene, mint mellette. Holott a választási kampányban ugyanezek a szervezetek egymást túllicitálva küzdenek az autonómiáért.

A száz éve vergődő romániai kisebbségi politizálás demokratikus deficitjének súlyos tünete ez az eset. Hiszen Kulcsár-Terza semmi mást nem akart, mint eleget tenni választói felhatalmazásának, miszerint 2017-ben a román törvényhozás elé terjeszti Székelyföld autonómia-tervezetét. De mint kiderült, magára maradt, a népes képviseletben rajta kívül senki más nem látott benne fantáziát. De b.ú.é.k., autonómia, itt a centenárium éve!