Búcsú Prezsmer Imolától

Kovászna megye pedagógustársadalmában különleges helye volt Prezsmer Imolának. Kiváló felkészültségéről bárki meggyőződhetett, ha csupán annyit is tett, hogy szóba elegyedett olyan nagyszülőkkel, szülőkkel, akiknek unokája, gyereke az ő keze alatt kezdett el járni a tudás útján. Túlzásnak tűnhet ez a kijelentés első olvasatra, de ha megszámítjuk, mi mindennel gyarapodhat, gyarapodik egy kisgyerek az óvodában, akkor már nem kell ámulnunk, ha megállapítjuk: tulajdonképpen az óvónő az, aki „tudományosan” kezd el foglalkozni pár­éves lányokkal és fiúkkal, tőle kapnak legtöbben először „útmutatást”, hogy miképpen kell viselkedni az otthonon kívül vagy az otthonon belül, nála ismerkednek a családban elindított vagy el nem indított útravalóval.

Én ezeket azért tudom és merem kijelenteni, mert lányaimnak köszönhetően bepillantást nyerhettünk Imola óvó néni „boszorkánykonyhájába”, és soha meg nem kérdőjelezhettük volna azt, amit Ő „kifundált”, ami lehet, sokszor érzékenyen érinthetett, de mi, szülők mindig elfogadtuk, mert az óvó néninek mindig igaza volt. Mindig örömmel és nagy várakozással ültünk be a legnagyobb terembe, hogy lássuk, halljuk gyerekeink előadását, s volt, bizony volt, amit nézni és hallgatni! Egyik legnagyobb élményünk éppen e műsorokhoz kötődik, mert ekkor láttunk először néger gyereket székelyruhában csürdöngölőzni…

Habár ez is felér egy győzelemmel, Imola egyéb győzelmei ennél jóval fontosabbaknak bizonyultak. Bátran kijelenthető, hogy óvónőként, de főleg szakfelügyelőként igazi példaképe volt óvónőtársainak, s ha vezérekről beszélhetünk, akkor Ő tényleg igazi vezér volt pedagógustársai között. Én viszont egyébért is szólok: az RMDSZ létrehozásától élete végéig hűséges és szorgalmas támogatója volt a szervezet minden kezdeményezésének, évekig a Kovásza megyei szervezet elnökségében is helyet kapott, s nem született nélküle döntés a közösséget érintő kérdésekben. Ezért is érdemelte ki rendre a megyei RMPSZ Életmű-díját, az RMPSZ legrangosabb kitüntetésének számító Ezüstgyopár-díjat, és a közösségépítésben játszott szerepéért a Korodi Hajnalka-díjat, amelyet óvónőtársai kezdeményezésére indítottunk útjára éppen tíz évvel ezelőtt. Az első, aki ebben részesült, Prezsmer Imola volt.
Sajnáljuk, hogy túl korán itt hagyott, pedig a kimeríthetetlen dalforrásból még rengeteget elő kellett volna csalogatni. És ez nélküle nehezebben megy!