Bolyongás a Forgatagban

Gondolom, a kézdivásárhelyieknek nincs okuk semmi panaszra a nagy seregszemle kapcsán. Reggeltől késő estig bámészkodhatott az odacsöppenő, s ha netán valami „megfeküdte” a gyomrát, gyógyírt kereshetett másfelé magának. Engem még a városba való beérkezéskor az bosszantott fel, ahogyan értésemre adták, miképpen nem lehet hamar eljutni a központba. Az első körforgalomba az utolsó méteren adták tudtomra, tovább nem gurulhatok, maradt tehát a hajmeresztő megoldás: szembe a forgalommal. Ezt a kis morgolódást leszámítva aztán ment minden, mint a karikacsapás.

A Vigadóban két kiállítást is megcsodálhattam. Fent a sepsiszentgyörgyi amatőrök munkái, alant pedig a Moldován-kiállítás, egészen új arcokkal, keletről hozott benyomásokkal. A közigazgatási épület előtt tinédzserek erőteljes hangú zenekara, ez volt az Utcazene udvara, jó volt őket hallgatni. Én viszont siettem oda, ahová meghívásom szólt, a Tini térre, ahol a háromszéki ifjúsági vezetők egyike – Kelemen Szilárd – számolt be a sikeres SIC-Fesztről, bizonygatva, hogy milyen jó hely is Sugásfürdő. Kár, hogy kevés fiatal gyűlt köréjük.

A fiatal író, Préda Barna következett, őt senki sem faggatta, de elmesélte önmagáról, mi mindennel foglalkozik. Múzeumot, egyesületet alapított a sokak számára ismeretlen Zalánpatakon, épületet és hangszereket restaurál, bulikon muzsikál, turizmust szervez, s mindezek mellett könyvet ír. Nos, én azért voltam hivatalos, hogy ezt az utóbbi foglalatosságát méltassam. Mint mindkét könyvének lektora, az egyiknek kiadója tettem is szívesen, nem esett nehezemre. Ha lassan is, de megtelt az erre a célra előkészített kis tér, sokan megálltak hallgatózni, s ott is ragadtak. Örvendtem, hogy ott találkozhattam régi ismerősömmel, Deme László tanár úrral, aki viszont nem ránk volt kíváncsi, hanem a minket követő műsorra, amelynek főszereplője az ő unokája volt.

Később végigjártuk a butiksort, a Kézdi múltjához is illő vásárteret, elárulom, még vásároltunk is, s a Csík zenekar koncertjére összegyűlt hatalmas tömegben újabb ismerősökkel – Deák Ferivel és nejével, Veres Zsolttal és feleségével, továbbá Józsa Irénkével – szorultunk össze, hogy aztán egy gyerekkocsit taszító édesapa mögé bújva kecmeregjünk ki a főtérről. Tényleg érdemes volt egy jót bolyongani ebben a Forgatagban.