Bodossal és Zabolával kezdődött

Minden nagy ügy egy álommal kezdődik – olvasta fel a 2012-ben a sorozat első kötetéhez írt előszavát Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint a Székelyföld települései sorozatot úgy képzelték el, hogy minden faluról, városról írnak egy könyvet, amely egy nagy, átfogó Székelyföld-monográfiának lehet az alapja. Jelenleg kilenc kötetnél tartanak.

Háromszék honismereti bibliográfiájával kívánjuk segíteni a helytörténeti kutatásokat, elkészítjük a székelyföldi települések monográfiáját, de ezen kívül is megjelentettünk már köteteket a megyésítésről, az oltszemi kastélyról, a háromszéki népi mesterségekről vagy éppen Románia címeréről, amelyek közül egyesek nemcsak magyarul, hanem románul, sőt angolul láttak napvilágot – sorolta a tanácselnök.

– Ha összeszámoljuk, az elmúlt tíz évben mintegy száz személynek volt lehetősége munkára, publikálásra, illetve némi szerény tiszteletdíjra. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak újra kiadjuk, amit elődeink esetleg már megírtak, hanem alapkutatást végezzünk – hangsúlyozta Tamás Sándor.
Visszatekintve, a megyetanácselnök megjegyezte: az első két kötet „adott volt”, hiszen a két háromszéki akadémikus, Egyed Ákos és Pozsony Ferenc arra már megírta saját szülőfaluja, Bodos, illetve Zabola monográfiáját. A „kezdőcsapat” Nagy Balázsból és Tóth Szabolcsból állt, hozzájuk csatlakozott Kinda István és Csáki Árpád.

Kinda István néprajzkutató elmondta, a kötetek követik Háromszék „belső tagolását” (Sepsi-, Kézdi-, Orbaiszék és Erdővidék), és a „mindenkori monográfiák szemléletét”: előszó, hegyrajz, vízrajz, régészeti feltárások, történelmi leírás (ez leginkább Cserey Zoltán feladata), templom- és egyháztörténet (ez Csáki Árpád specialitása), közművelődés, egyletek (ez Tóth Szabolcs területe), néprajzi leírás (Szőcs Gazda Enikő, Kinda István), jelen állapot (Nagy Balázs). Csáki Árpád történész hozzátette: az egyháztörténeti részt „javarészt a semmiből” kell megírni, hiszen gyakran a lelkészek sem tudják, hol vannak, mit tartalmaznak a vonatkozó iratok. Érdekességként megemlítette, például sikerült bizonyítani, hogy a zágoni templom egykor vártemplom volt, vizes sánccal és védőtornyokkal.

Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója és a Háromszék Vármegye Kiadó vezetője elégedettségének adott hangot, amiért az intézmény „nemcsak a rendezvények alkalmával” kap szerepet, hanem bebizonyosodik, hogy „magas szintű módszertani munkát” is végez, és úgy fogalmazott, ezzel a sorozattal „sikerült felnőni a kiadó nevének szellemiségéhez”. Eddig kilenc kötet látott napvilágot: Háromszék honismereti bibliográfiája, Zabola, Bodos, Bodok, Alsócsernáton, Dálnok, Mikóújfalú és Zágon; ez utóbbi egyben az első olyan, amely két nyelven, románul és magyarul jelent meg. Bemutatóját tegnap este tartották a Mikes-kastély egykori magtárában (magyar verzió), illetve pénteken a román kultúrházban (román kiadás). A következő kötet Uzonról, majd Nagybaconról jelenik meg, amit egy kézdiszéki település követ majd.