„Jó és rossz között alázatosan dönteni”

– Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy kézdivásárhelyi születésű érsekünk van?

– Először is örülünk, hogy Isten gondviselése Msgr. főtisztelendő dr. Kovács Gergely pápai káplánt, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetőjét küldte egyházmegyénk főpásztorának őszentsége Ferenc pápánk által. Minden püspök egy ajándék önmagában, de az újonnan kinevezett érsek – aki még egy folyamat után lesz azzá, aminek szánta Isten – székely. Az egyházmegyei híveinek többsége is székely, így ezzel is közelebb érzik magukat az emberek a pásztorhoz. Bár emberi dolog, de sokszor számít.

– Milyen változásokra, újításokra számít ebből adódóan?

– Az új főpásztornak ebben az új társadalmi rendben felmerülő kérdésekre válaszokat kell találnia, gyakorlati megoldásokat. A hitbeli tanításban az örök igazságok maradnak Krisztushoz való hűségben, csak a módok változhatnak, ahogy azokat kivitelezi esetleg. Ugyanakkor gondolom, boldog emlékű Márton Áron püspökünk nagy tisztelőjeként, sőt, szentté avatásának előmozdítójaként próbálja példáját követni a saját adottságaival és egyéniségével. Itt nem számíthatunk olyan meredek változásokra, mint olykor a politikában. Fiatal létére Isten segítségével sokoldalúan dolgozhat másokkal együtt.

– Miért tartja fontosnak lelkészként közéleti szerepet is vállalni? Ez onnan is kitűnt, hogy részt vett az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének legutóbbi tisztújító gyűlésén.

– Papként küldetésünk van, az, hogy Istent vigyük mindenhová. A szent és profán kategóriák csak egy általunk felállított válaszfal, de Isten mindent átjár. Henri Boulad jezsuita szerzetes az Élet megszentelése könyvében is erről erősít meg. Isten nem egy leltári műemlék, hanem az emberekben akar élni, ezért is testesült meg karácsonykor. Ez segít még a politikusoknak is saját hivatásuk gyakorlásában jobban az emberek javát keresni, ezt már tapasztaltam elég sok politikusnál. A tisztújító gyűlésen is ott volt a helyem, mert éreztem az őszinte igényt az újonnan jelölt elnök részéről, aki meghívott. Tudtam, hogy ez nem kampányfogás. Sokszor mondom is, hogy nem elég szidni a vezetőket, hanem imádkozni is kell értük, segíteni felelősségteljes munkájukban. „A pap ne politizáljon”-szólam csak zsarolás, hogy távol tarthassák azt az értékrendet, amit a papság képvisel. Ez nem is egyéb, mint a poliszért (görögül városállam), a népért való munka, az igazság megőrzésével, ami a pap feladata is.

– Egyáltalán: milyen szerepet kell betölteni mostanság az egyháznak? Mi a legfőbb feladata?

– Az egyháznak küldetése van: Jézus mondja tanítványainak: menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot, örömhírt, amihez mindenkinek joga van. Aki nem akarja hallgatni, követni, az tegyen lelkiismerete szerint. A szolgáló szeretet az, amiről leginkább kellene felismerni az egyházat. De ne várjanak az emberek egy tökéletes közösséget, mert olyan nincs. Már II. János Pál pápa hangsúlyozta, hogy a 21. század keresztényének először is tanúságtevőnek kell lennie.

– Mi a biztosíték arra, hogy az előttünk álló évben, évtizedekben ezt a szerepét be is tudja tölteni?

– Az egyház pünkösdkor megkapta a harmadik isteni személyt, a Szentlelket, amitől mindig megújul, felismeri küldetését az adott helyzetekben, amennyiben hallgat a Szentlélek szavára. Jézus ígérete szerint: „Ne féljetek, abban az órában megadatik nektek, hogy mit mondjatok. Én veletek vagyok a világ végéig”. Egy magyarországi református szuperintendens-egyházvezető is arról tanúskodott az egyik televíziós műsorban, hogy a történelem folyamán az egyház üllőjén már sok kalapács összetört, de az áll, és szolgálja az emberek javát.

– Milyen veszélyeknek van kitéve az egyház, a hívő ember, kinek-minek a részéről, mi az, aminek kivédésére leginkább összpontosítanunk kell?

– Az egyház, a hívő ember először is a saját közösségén belüli hitetlenség veszélyének van kitéve. Annak, hogy valamit csak megszokásból tesz, és nem meggyőződésből, ami előbb-utóbb hiteltelenséget szül. Így hamarabb el is távolodik Istentől. A fogyasztói társadalom kifejezetten az egyház ellen van, mert az egyház próbálja a hívei szabadságát megőrizni azzal szemben. Az örök természeti értékek felrúgása és a szubjektivizmus túlzott hangsúlyozása az egész társadalom szintjén relativizál olyan értékeket, amik nem kor és idő kérdései. Ami segíthet a veszélyek kivédésében: a személyes döntés az igazi értékek mellett, amit csak egy jó értékrendű családban lehet a legtöbbször megtenni. Ezért a családot becsüljük meg, másként kiszolgáltatottak leszünk bizonyos érdekeltségeknek, és elhitetik velünk, hogy az általuk kínált lehetőségek tesznek szabaddá, miközben rabjai leszünk annak, amit kínálnak az elején ingyen, majd jó pénzért. Segíthet továbbá a hitünk, a nemzeti hovatartozásunk, kultúránk-hagyományaink ápolása és az a föld, ami még a miénk az őseink által. Ezek a szegénységen és elnyomáson is átsegítenek minket.

– Mit kíván olvasóinknak az új évre?

– Először is bizalmat a mindenható Istennel szemben, aki mindvégig hűséges hozzánk. Ezért minden értelmet nyer az életünkben, még az a rossz is, amit mi magunk tettünk. Az olvasáshoz való kedvet és bölcsességet, hogy tudjanak jó és rossz között alázatosan dönteni. Áldott új évet!

Bartos Károly Kovásznán született 1965. január 30-án, Gyulafehérváron szentelték pappá 1990. június 24-én. Jelenlegi szolgálati helye Kézdisárfalva, előző szolgálati helyek: Kolozsvár (Szent Mihály, 1990-től 1991-ig), Székelyudvarhely I. (1991-től 1993-ig), Sepsiszentgyörgy I. (1993-tól 1998-ig), Vágás (1998-tól 2008-ig), Gyergyószentmiklós II. (2008-tól 2013-ig).