Békemenet után

A március 15-i békemenet kirajzolta a magyarországi politika frontvonalait, melyeket ma már egyértelműen a kormány–ellenzék szembenállása határoz meg. Nem volt ez mindig így! A Jobbik, mely korábban a nemzeti érdeket a pártérdek elé helyezte, s ennek jegyében támogatta a kormány több lépését, 2016 augusztusától Orbán Viktor lejáratásának rendel alá mindent, nem csoda, hogy szinte minden elemző a bosszúéhes Simicska Lajos kezét látja ebben.

A meneten hatalmas tömeg vett részt, mértékadó becslések fél millió emberről szólnak. Ez önmagában nem elég a győzelemhez, főként azért, mert amint Orbán is elmondta beszédében, nem az ellenzékkel áll szemben a nemzeti kormány, hanem a globalizmussal, a „világpolgár elittel”.

Arra is rávilágított a miniszterelnök, van esély arra, hogy a 106 egyéni választókerületben végül is egy Soros-jelölt álljon szembe a fideszessel. A napokban folyó egyeztetések megerősítik e forgatókönyv valószerűségét. Az LMP egyeztet a DK-val, a Jobbik egyeztet az LMP-vel, ily módon ki lehet kerülni a Vona–Gyurcsány-egyeztetést, mely mindkét párt táborában sokaknak vörös posztó.

Egy pillantást vetve a februári közvélemény-kutatásokra, azt láthatjuk, hogy a kormányoldal, illetve az egyébként széttöredezett ellenzék fej-fej mellett áll. Érdekes kérdés, hogy vajon a békemenet egyformán aktivizálja-e mindkét tábort. Meglehet, hogy e sikeres akció nagyobb lendületet ad a kormányoldalnak és demoralizálja az ellenzéki tábort, de az is, hogy nagyobb dacot szül az ellenzéki sajtó által felhecceltek között, mint amennyire motiválja a Fidesz-szavazókat.

Ha a választás egy racionális, érdekalapú döntés lenne, Orbánéknak nem lenne miért aggódniuk. A gazdasági helyzet lényegesen jobb, mint nyolc éve, a Fidesznek van egyedül világos értékrendje és jövőképe, Orbán a migránsválság kérdésében nemcsak Magyarországon, de kontinentális szinten is a fehér keresztény kultúra megmaradásának legkiemelkedőbb harcosa, azt pedig az ellenzéki oldal őszinte képviselői is elismerik, hogy győzelmük tartós kormányválságot eredményezne. A választásba viszont rengeteg irracionális elem is belejátszik, így a hivatalos eredményhirdetésig semmiben nem lehetünk biztosak.