Ballag már a vén diák…

Milyen érdekes is az élet! Ma még iskolás a fiatal, de mihelyt elhangzik az utolsó csengőszó, már teljesen más világba csöppen bele, ahogy mondani szokták, fejest ugrik a nagybetűs Életbe. Ott aztán eldől, mivel is maradt annyi iskolás év után, mit halmozott fel, és mivel tud boldogulni. Egyelőre azonban maradjunk ennél a boldog óránál, amit ballagásnak, kicsengetésnek nevezünk. A kicsengetés még ismerősen cseng, de a ballagás… Hová ballag?

A szó köznapi értelmét legtöbben ismerik. A ballagás kifejezés viszont latin eredetű, a valentas, azaz búcsúzó szóból eredeztetik. Örvendezzünk, míg fiatalok vagyunk! Így kezdődik magyarul a ma már legelterjedtebb ballagási ének, hajdanán az egyetemtől búcsúzók fújták a Gaudeamus igitur-t, de aztán továbbvitték mások is, s ne vegyék rossz viccnek, ha leírom, hallottam én már napköziseket is a Gaudeamus-szal kerülni az óvodát. Igen, ők aztán tényleg igazi hagyományőrzők voltak, mert valamikor a ballagó diákok körbeballagták az iskola épületét, a folyosókat, bekérezkedtek alsóbb osztályokba, tehát ballagtak, búcsúzkodtak vállukon tarisznyával, benne pogácsa, só, aprópénz, s egyik-másik helyen még a tanoda fényképe is.

Magyarföldön először Selmecbányán ballagtak az 1870-es években, a helyi erdészeti és bányászati akadémia hallgatói a Ballag már a vén diák énekkel vonultak, a XX. században aztán általánossá vált a szokás, több ballagási ének is elhangzott, az 1920-as évektől az Elmegyek, elmegyek… kezdetű népdal is. Persze, legtöbbször a latin nyelvű Gaudeamus, amely az 1700-as évektől vált népszerűvé, de jóval korábbi, mert egy 1287-beli latin nyelvű kézirat őrizte meg. Nyilván, az idők során számos nyelvre lefordították, magyarra is.

Meg kell említenem, hogy a szocialista rendszer idején már az 1950-es évek végétől nem szabadott énekelni sem a Gaudeamus-t, sem a magyar ballagási énekeket: más szerzeményeket írtak elő, azokkal kellett vonulni, de azért a magára és osztályára valamit is adó osztályfőnökök megtanították diákjaiknak ezeket a dalokat, bár nyilvánosan előadni nem szabadott.

Az egy estére engedélyezett tanári megéneklések is a ballagás előtti este szépek voltak, ma már talán túl sok napot töltenek ezzel a diákok. Bármilyen is volt, és akármilyen is ma a kicsengetés, szimbolikus értéke nem kopott meg az évszázadok során. Örvendezzenek hát a ballagó fiatalok, s velük együtt mi is, mindannyian!