„A tanulás igazi örömforrás"

Karola számára a tanulás örömforrás, minden alkalmat megragad, hogy bővítse ismereteit, tudását.
– A tudást, ahogyan a mondás is tartja, hatalomnak érzem, ha minél több ismeretet birtoklok. Az igazat megvallva, titkon reménykedtem benne, hogy sikerül kiérdemelnem az arany oklevelet, mégis rettentően meglepődtem, amikor ez beteljesedett. Előző években, a végzősök évzáróján mindig vágytam rá, hogy én is részesülhessek ebben a kiváltságban – mesélte a diáklány.

Az elmúlt években több tantárgyversenyen, vetélkedőn vett részt, minden alkalommal arra törekedett, hogy a legjobb tudása szerint teljesítsen.

– Minden verseny egyformán örömet szerez nekem, viszont a legbüszkébb a tavaly matematika olimpiászon kapott megyei dicséretemre, amivel továbbjutottam az országos szakaszra, valamint a román tantárgyversenyen szerzett megyei 3. helyezésemre vagyok – tette hozzá.

Meglátása szerint a tanórán való odafigyeléssel a tananyag jelentős része elsajátítható, így otthon kevesebb időt kell a tanulásra fordítani.

– Az elsődleges „tanulási módszerem’’ az órán való odafigyelés, ami a tanulás 80%-át teszi ki, és mivel általában odafigyelek arra, amit a tanár mond, ezért otthon csupán annyi a dolgom, hogy átismételem még párszor a leckét. Átlagban napi 2–3 órát tanulok. A kedvenc tantárgyam a matematika, amit már az elemi osztályokban megkedveltem, és ez a 8. osztály végére sem változott – magyarázta.

A koronavírus-járvány terjedésének megfékezésére hozott intézkedések idén nem tették lehetővé a nyolcadikosok ünnepélyes elbúcsúztatását, ezért kicsit csalódott, és szomorúsággal tölti el a gondolat, hogy el kell válnia attól az iskolától, ami 8 éven át a második otthona volt.

– Az itt töltött idő minden egyes pillanata meghatározó, felejthetetlen számomra. A karanténidőszak alatt a legjobban az osztályközösség, a tanárok és a barátaim hiányoztak, egyszóval minden, egyáltalán nem tetszett ez a személytelen, online tanulási módszer – tette hozzá.

A képességvizsga kapcsán elmondta, számára nem okozott gondot az otthoni felkészülés, volt ideje mindent alaposan átismételni.

– Véleményem szerint egy jó tanulónak, aki lelkiismeretesen készült a vizsgákra, nem jelenthet fejtörést sem a könnyű, sem a nehéz tétel, bár volt rá példa, hogy a könnyű feladatoknál csúsztam el a versenyeken – tette hozzá mosolyogva.

Idejével igyekszik jól gazdálkodni, hogy a tanulás mellett kedvenc foglalatosságai is beleférjenek a programjába.

– A tanulás számomra sosem volt teher, több iskolán kívüli állandó programban is részt vehettem: három évig úsztam, két évig egy együttesben énekeltem, egy ideig a 040. Szent György cserkészcsapat tagja voltam, valamint második osztályos koromtól táncolok a Százlábacska néptánccsoportban – sorolta.
A sikeres képességvizsga után tanulmányait a Mikes Kelemen Elméleti Líceum matematika-informatika szakán szeretné folytatni. A mostani hetedikeseknek azt tanácsolja, legyenek következetesek, mert a becsületes, kitartó munka meghozza a gyümölcsét, tanuljanak rendszeresen, és akkor semmi ok az aggodalomra.

Arra a kérdésre, hogy felnőttként mivel szeretne foglalkozni, mosolyogva válaszolt.
– Elemista koromban Tankó Blanka (a tanítónőm) szerettem volna lenni, majd később néptáncoktató vagy matematikatanár. Valószínűleg ez azért van, mert mindannyian, a tancim, a matematikatanárom és néptáncoktatóim meghatározó személyek az életemben. Tehát a jövőképem még nincs letisztulva – tette hozzá.

A nyárra egyelőre nincsenek nagy tervei, több időt szeretne tölteni a barátaival, sokat olvasni, és abban bízik, hogy az immár hagyományos gyimesi néptánctábor meg lesz tartva, mert oda mindenképpen el szeretne jutni.