Az vesse rájuk az első követ…

És ismét elhangzott, amit a múlt heti baróti közgyűlésen is nyomatékosan a jelenlevők tudtára adtak a szülők és a polgármester által kezdeményezett gyűlésen jelenlevőknek: a két családi ház típusú létesítmény felépítésére szerződtek a SERA Romania Alapítvánnyal, és innen nincs visszaút, azokat a jövő tanév elejéig át kell adni a jogosultaknak, ugyanúgy, mint a harmadikat Bodzafordulón.

A barótiak reakciója bűnbakképzés, hiszen a visszautasítás indoka az, hogy a már ott lévő családi házban elhelyezett fiatalok némelyikének viselkedése iskolában és iskolán kívül is problémás, ezért több állami gondozottat nem kívánnak a városba.

„Eközben figyelmen kívül hagyják, hogy a családban felnövő gyerekekkel is akad elég probléma, dohányoznak, isznak stb. Az pedig, hogy egyik állami gondozottnál kést találtak, rágalom, és még sok hasonlóra van példa. A kés ugyan tény, de nem a gyermekjogvédelmi rendszerben gondozott diákról van szó, hanem egy baróti családba valóról” – mondta Vass Mária igazgató.

Vass is, és Tamás Sándor is kiemelte, a családi házak építését a baróti önkormányzat önként vállalta, sőt kérte, a tanácsban megszavazták, az iskola-igazgatónővel is több ízben tárgyaltak, hiszen a Gaál Mózes-iskolában létesülne az odaköltöztetett, enyhén és közepesen fogyatékos gyermekeknek két osztály, és hosszú távon is modellezni kellett, milyen oktatási rendszerben biztosíthatók a gyermekek sajátos igényeinek megfelelő feltételek egészen felnőttkorukig. Teljes volt a transzparencia – mondta Tamás Sándor, ráadásul a sajtó is részletesen beszámolt a gyermekelhelyező központok felszámolása folyamatának minden lépéséről. „Az erdővidékiek pedig több ízben kérték, hogy vigyünk intézményeket Barótra, ezért fejlesztettük a kórházat, létesítettünk tűzoltóegységet. Ezek mind munkahelyet is jelentenek” – nyomatékosított Tamás Sándor.

Az viszont, hogy az említett baróti gyűlésen – amelyről a sajtó képviselőit egyébként kitiltották – másfél óráig a gyermekek ügye szóba sem került, ahogy azt Bokor Attila megállapította, azt mutatja, az eddig felhalmozódott sérelmek, indulatok a városbeli és iskolabeli állapotok kapcsán most törtek ki, e szelep által. Hiszen eddig sem a már az iskolában működő két, fogyatékos gyermekeket fogadó osztály miatt vitték a gyermekeket Bardocra, hanem az oktatásban fennálló egyéb gondok miatt. Ha a gyermekjogvédelmi rendszerben is azzal a szemlélettel dolgoznának, mint amit a közösség sugallt – vigyék haza a szülők a fogyatékos gyermekeiket –, és mindenkit erőszakkal hazaköltöztetnének biológiai családjához, akkor 147 gyermek kerülne vissza Erdővidékre, ennyin részesülnek ugyanis a rendszer valamilyen szolgáltatásában: családi házban, rehabilitációs központban.

Tény, az Oltszemen lévő 49 gyermekből most 26 kerülne Barótra, mert környékbeliek. Ők nem egyénileg integrálható, speciális nevelési igényű (SNI, vagy románosan CES-es) gyerekek, akik a normál tanrendű osztályokba járnának, hanem külön, összevont osztályokban tanulnak a speciális képzettségű pedagógusokkal, speciális program szerint. Bokor Attila szerint az is megtörténhet, hogy a SNI-s gyermekek, aki zavarják a többieket, átkerülnek egy ilyen osztályba. Az iskolában ez új állásokat jelent, éppúgy mint a családi házban, ahol 4 felsőfokú, 12 középfokú végzettségű állás létesül, ha az ebédeltetésüket is megoldják helyben, akkor ennél is több.

– Keressük a megoldást, hogyan helyezhetők el ezek a gyermekek külön épületben – mondta Tamás Sándor a közösség igényeire reagálva.

A további tiltakozás viszont akár jogi felelősségre vonáshoz is vezethet, a nép ügyvédje mellett gyakorló gyermek ügyvédje már érdeklődött a botrány körülményei felől – szólt Vass Mária a lehetséges következményekről, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy a barótiak olyan gyermekekről mondanak véleményt, akiket nem ismernek, kitaszítják őket maguk közül, de elvárják, hogy a későbbiekben beilleszkedjenek a társadalomba.