Az összetartozás emlékműve Zalánpatakon

A következő évtizedekben nagyobb jelentősége lesz a nemzeteknek, mint az országhatároknak, fogalmazott beszédében az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke. Mint mondta, a nemzet lesz a legnagyobb felhajtó és alkotó erő a világban, ugyanakkor Kós Károly szavaival élve nyomatékosított, hogy az lesz a miénk, amit ki tudunk
küzdeni magunknak. „Nekünk, magyaroknak, illik ismerni saját történelmünket, de itt nem állhatunk meg, mert dolgunk, feladatunk van a jövőt illetően. (...) A teljes körű területi autonómia az egyetlen garancia arra, hogy mi, magyarok saját ügyeinket saját magunk intézhessük. Úgy, ahogy egyébként 1918-ban Gyulafehérváron éppen a minket bekebelezni készülő románok írásban is vállalták” – emlékeztetett Tamás Sándor.

A szétszakított országrészeket láncokkal összefogó, Nagymagyarország térképét mintázó, fából faragott emlékművet Datki Sándor zabolai fafaragó adományozta a helyi közösségnek. Mint elmondta, innen származik, Zalánpatakon töltötte gyermekkorát, azokra az évekre emlékezve szeretett volna a közösségnek ajándékot adni, így körvonalazódott az emlékmű megszületése. Mivel 2020. június 4-én van a trianoni békeszerződés századik évfordulója, ezért adott volt a téma; az összetartozást szimbolizáló emlékmű ugyanakkor, az alkotó szerint üzenet is minden magyarnak, hogy „legyünk erősek és ne felejtsük el ezt a gyönyörű nyelvet”.

„Az összetartozás, az életösztön és a haza szeretete mindennél erősebb bizonyult. Az összetartozásba vetett hit tartotta meg a hazától elszakított magyarokat. Mi olyanok vagyunk, mint a fa, melynek ágai szétágaznak, de egy gyökere van, és úgy érezzük, büszkeség és dicsőség magyarnak lenni” – hangsúlyozta felszólalásában Szotyori Angéla, Málnás község polgármestere.

Száz évvel ezelőtt 344 ember élete gyökeresen megváltozott Zalánpatakon, indította történelmi ismertetőjét Nagy Zoltán történész, aki a Magyarország számára minden tekintetben előnytelen békeszerződés részleteit ismertette, de amint rámutatott, száz évvel később „Romániában a magyar közösség megőrizte erejét, identitását. A magyar kultúra még a néha csattogó szélben is virágzik Erdélyben, millió szállal kötődünk az anyaországhoz és az elcsatolt területekhez, s ami talán ma itt nekünk legfontosabb, még mindig több mint százan lakják Zalánpatakot, mind becsületes magyar emberek”.

Az emlékművet megáldotta Simó Gábor plébános, majd a szentmisét követően a zalánpataki iskolások Gecse Sándor pedagógus vezetésével mutatták be kulturális műsorukat.