Az év első kiállítása Baróton

„Kit miben elhívott az Úr, abban legyen hű”– olvasható a kedden, Baróton, Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár-termében megnyílt Ignácz Rózsa arcai című kiállítás egyik pannóján. Az 1909-ben Kovásznán született Ignácz Rózsa sokoldalú egyéniség volt: színésznőként, műfordítóként tevékenykedett, próbálkozott színházi rendezéssel is, de igazából a regény- és dokumentumregény-írásban tudott kiteljesedni, hangzott el a kiállításmegnyitón.

A tavaly novemberi, gróf Bánffy Miklós művészi pályaképét bemutató kiállítás után ez a második, melyet Barótra hozott a Balassi Intézet Sepsiszentgyörgyön működő kulturális központja. A mostani kiállítást is a központ irányítója, Szebeni Zsuzsa színháztörténész nyitotta meg, aki Ignácz Rózsa életútjának ismertetése után arról is szólt, hogy az általa vezetett intézménynek feladata a Bánffyhoz vagy Ignácz Rózsához hasonló egyéniségek köztudatban tartása. Ennek okáért – helyi szorgalmazásra – annak a lehetősége is szóba került, hogy egy következő kiállítás Erdővidék valamelyik nagy alakjának, például a Nagyajtán született, kétszeres Kossuth-díjas színésznek, Bihari Józsefnek állítson emléket.

Az Ignácz Rózsa életét bemutató kiállítás Szebeni Zsuzsa férje, Szebeni-Szabó Róbert grafikai és fotográfiai koncepciója szerint készült. A részletes magyarázatokkal ellátott pannókon a néző előtt megelevenedik a változatos életút: előbb iskolai évek Brassóban, majd Kolozsváron, ahol Wass Albert is iskolatársa Ignácz Rózsának, aki 1928-ban édesanyjával Magyarországra telepedik. Ott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián tanult, 1933–39 között a Nemzeti Színház tagja. Első irodalmi sikerét az 1937-ben megjelent Anyanyelve magyar című regényével aratta. a Keleti magyarok nyomában című, kiemelt jelentőségű, szociográfiai ihletettségű útirajzát az 1938-ban Moldvában, Bukovinában és Románia más területein tett utazásai után írta meg. A háború után indexre került, mert nem volt hajlandó az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak nevezni, ezért ifjúsági író kategóriába sorolták. A rendszer kritikáját A vádlott című regényében fogalmazta meg. Később sokat utazott, afrikai, hawaii, argentínai élményeit emlékezetes útikönyvekben örökítette meg. Élete tragikus hirtelenséggel, 1979-ben ért véget. Emlékét szülővárosában emlékszoba, szobor is őrzi. „Tehetséges ember, a magyar református családok mintaképe volt” – mondta róla összegzésként Szebeni Zsuzsa.

A kiállításmegnyitót követően a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi központjának munkájába, terveibe nyerhetett betekintést a baróti közönség. A vendéglátók részéről Demeter Zoltán művelődésszervező arra összpontosított, miként lehetne a jövőben még jobban összehangolni a központ és Erdővidék Múzeumának munkáját, illetve mit tehetnének közösen Erdővidék nagyjai vagy a jelenleg itt kulturális tevékenységet folytatók munkája népszerűsítéséért.