Az eltitkolt kincs

Hogy más volt a történelme Erdélynek, és más Óromániának, azt az egyszerű vándor is észlelheti. Mert míg a magas Déva várát Kőműves Kelemen építette, befalazva a feleségét, addig a sem nem magas, sem nem vár árgyesi falaknál Manole mester tette ugyanazt a nejével, mivel ez is minduntalan összeomlott. És itt jön a dolgok érdekessége: Moldvában és Munténiában csak azon ritka helyeken találunk egy-egy erődítményt, ahol német mesterek jártak. A helybeliek nemigen értettek a várépítéshez. Erdély azonban telis teli várakkal, kezdve ugyebár a nagyváradival, majd az aradi, temesvári, kolozsvári, segesvári, brassói, szebeni, besztercei, gyulafehérvári, szörényi, vajdahunyadi, vásárhelyi, fogarasi, nem beszélve Törcsvárról, Dezső váráról, Kőhalomról, Kolcvárról, Küküllővárról, Barcarozsnyóról, hogy csak néhány ismertebbet említsünk meg, ahol a múltban nehezen találni román ősöket.
E várakról csak nehezen és ritkán beszél a román történetírás, és akkor is hőssé emelve egy-egy valahai bajkeverőt. Mint Kolozsváron a Szabók bástyája mellé megszoborodott Baba Novacot. De hogy Mihai Viteazul és Ştefan cel Mare seregeiben nagyszámú székely atyánkfia is hadakozott, főleg a nacionalista történelem­írók nemigen emlegetik.
A régebbi várak mellett, korban közelítvén jelenünkhöz, a patinás épületek többségét az Osztrák–Magyar Monarchiában húzták fel. Nincs olyan erdélyi város, amelynek jelesebb házai nem akkor kerültek volna tető alá. Száz esztendővel ezelőtt tehát hatalmas kincs hullott Románia ölébe, amelyet – most már bátran kimondhatjuk – nem tudtak sem megfelelően értékelni, de rendesen felhasználni sem.
Azért nem, mert mindig el akarták dugni az eredetét, s ha ezt nem tehették „elegánsan”, románosították a magyar neveket. Nem csak Mátyás királyét Matei Corvinra, hanem az Istvánt Stefánra, a Jánost Ioánra… Még a városok neveit is átkeresztelték, szegény Szatmárnémetiből például Satu Marét (Nagyfalut) fabrikáltak. Amikor pedig nem tudták a múltat románosítani, akkor romai nevet ragasztottak hozzá. Például Kolozsvárhoz a Napocát, melyet a közbeszédben szinte senki nem használ.
Sajnos, nem értik meg sokan a többségiek közül, hogy nem hazudni kell a történelmet, hanem nyíltan tárgyalni róla.