Az anyatejjel együtt

Czegő Zoltán

2017. április 12., 00:022017. április 12., 00:02

Járjon a jó hír nagy garral, de ne zajjal! Örömmel értesültünk, hogy Sepsiszentgyörgyön az egészségügyi ellátás, újszülöttek gondozása korszerű, új „pelenkát” kapott. Örömemet lelombozta, visszametszette azonban a korai, égbekiáltó keresztelő. A Megyei Sajtóiroda ugyanis az osztályt neonatológiainak nevezte, már eleve, a születése előtt.

Szíveskedjenek önök megfontolni, mi kerül ismét a magyar nyelvbe. Idézek keveset. „A neonatológia páciensei helyet kapnak...” És azt is tudomásunkra hozta a Sajtóiroda, hogy „a neonatológiát a Regionális Operatív Programból finanszírozták, és projekt volt a javából... Végeztek konszolidációs munkát is a modern funkcionalitás mellett...” Az is megnyugtató, hogy „működik az intenzív terápia, van prevenciós program...”

Ne mondja senki, hogy az élő fába is belekötök! Holt nyelv leszünk bizony. Egyébként is ott tartunk a nagy önvédelemben, hogy Erdővidéken már alig van élő fa, s tova a Kárpátok, Kommandó, Istenszéke felé szintúgy. Hihetetlen ez a pocsékolás, az anyanyelvünk semmibe vétele. Szíveskedjenek elgondolni, hogy ezen a (azon az) újszülött osztályon az anyatejjel együtt ezeket a ringy-rongy szavakat is magába kell szívnia a babácskának az anyanyelv helyett. Mert nincs „prevencionális programunk” arra, mivé lesz anyanyelv nélkül s haza, szülőföld nélkül a magyar nemzetnek ez a része, melyért igenis felelősséggel tartozunk; és nem, nem csak az írók, hanem mindannyian, akik vagyunk még tél-túl ezen a tájon, ahol a román sajtó azt is bizonygatja, honnan is szereztük a székely zászlót és annak jelképeit, a csillagot meg a félholdat – szerintük araboktól, az iszlám népektől...

A „neonatalógia” pici vendégei, az újszülöttek ide, ebbe, erre érkeznek. És ha ez így halad osztályokról osztályokra, akkor az sem lesz maholnap, aki minősíthetetlen osztályzatot adna. És ma nem a szavalók, nem a szónokok határozzák meg, lesz-e vajon Bodoson, Erdőfülén még magyar, aki emlékezik az egykori nagy magyar hajcihőre. Mert úgy járunk magunk is anyanyelvestől, anyatejestől, mint a brassói evangélikus temető nem is olyan régen, az 1980-as években: fölszántják idegenek a bölcsőink, a temetőink földjét is.