Az alkotó üzenete

Kiderült, hogy Datki Sándor nem csak a fa-, hanem a fémmegmunkáláshoz is ért, és ezt hosszú éveken át gyakorolta Kézdivásárhely egyik üzemében. Az 1989 de-cemberében bekövetkezett változás után azonban jó ideig kőművesként kereste magának és családjának a kenyérrevalót Magyarországon. Igazi késztetést viszont a fa megmunkálása, a faragás iránt érzett, amelynek hatására végül vésőt ragadott. Áldásos fafaragói tevékenysége nyomát Felvidék több települése őrzi. Különös és fájó üzenete van a trianoni döntéssel kettévágott színmagyar falu, a ma Szlovákiához tartozó Nagyszelmenc és Ukrajna részét képező Kisszelmenc határában található székelykapunak, amely szintén az ő, valamint keresztfia, Kovács Attila keze munkáját dicséri. Egyik szárnya immár a szlovák, és a másik, a 8 méterrel odébb található ukrán falurészen hirdeti a magyar tragédiát, a kettő között 2005. december 23-án, nemzetközi nyomásra megnyílt határátkelő két oldalán.

Datki Sándorban még mindig élnek gyermek- és ifjúkora Zalánpatakhoz kötődő emlékei, amelyeket magával hordoz, bármerre járjon is a nagyvilágban. Ide húz a szíve, és ez élete végéig így is marad. Éppen ezért adni szeretett volna annak a faluközösségnek, ahová lélekben mindig is tartozott, és ez a belső kényszer késztette az emlékmű megfaragására. A témát magyar mivoltának büszke és boldog tudatából merítette, hiszen megfogalmazása szerint történelmünk eseményei és kultúránk gazdagsága egyaránt feljogosítja erre. De a viszontagságaink és megpróbáltatásaink közepette megőrzött egyedi és gyönyörű nyelvünk is. Az emlékműbe a gyökerekhez való ragaszkodás és származáshoz való hűség üzenetét próbálta belefaragni az elkövetkező nemzedékek számára. Hogy aki idevetődik és megáll előtte, erőt meríthessen a látványából, és tudatosuljon benne, mi a szétszabdaltságunk ellenére is összetartozunk. A közös múlt, érték- és szokásrend, valamint édes anyanyelv elszakíthatatlan szálai fűznek egymáshoz. És földrajzi adottságainak köszönhetően összetartozik az általunk belakott Kárpát-medence is. Fennen hirdeti továbbá, hogy 100 év idegen uralom ellenére is vagyunk, és remélhetőleg 1000 esztendő múlva is lenni fogunk őseink földjén. Feltett szándéka megvalósításában úgy érzi, hogy falus felein kívül a Fennvaló is segítette, mert lám, az emlékmű a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is áll.

A trianoni békediktátum 100. évfordulóján Zalánpatakon felavatott mű terve több hónapos szellemi vajúdás eredményeként született meg, és végső formát is a kelleténél hosszabb időszak alatt nyert. Az alkotó munka ütemét ugyanis a hirtelen nyakunkba szakadt világjárvány nagyban lelassította. „Fogjunk össze, és ne hagyjuk magunkat eltiporni!” – zárta mondanivalóját a mester.