Augusztus 20.: a magyar múlt és jövő ünnepe

Március 15., augusztus 20., október 23. – legfőbb nemzeti ünnepeink. Ezek közül kettő mindenki számára nyilvánvalóan a magyar szabadságról, a magyar szuverenitásról, a magyar nemzeti önállóságról szól, amit akár fegyverrel is megvédünk, ha a balsors ezt szükségessé teszi. Harcba szállunk érte a túlerővel, s küzdünk utolsó leheletünkig, az utolsó töltényig. De erről szól augusztus 20. is.

Szent István olyan államot teremtett, mely nem hűbérese senkinek, amint azt Áder János is hangsúlyozta ünnepi beszédében. Magyarország első embere rámutatott: szent királyunk erős államot teremtett, s ezt üzente fiának is: legyen erős, legyen önbecsülése, ragaszkodjon értékeihez.

Az utóbbi idők sokszor méltatott történéseit bizakodásra adnak okot.

A honvédelmi tárca élén egy hivatásos katona áll, aki nyíltan hirdeti, hogy erős honvédség kell a békéhez, egy nemzetben és kereszténységben gondolkodó tudós került a röviden csak kultusztárcának nevezett minisztérium élére, aki minden jel szerint fel meri venni a harcot a Magyarország idegenekkel való elárasztásán, s így lényegében annak felszámolásán dolgozó idegenszívűek szövetségével. Végre kötelező lesz az óvodai nemzeti nevelés (mi lehet egyáltalán ennél fontosabb: a legkisebbnek a lelkében elültetni a magyar haza és a magyar nemzet iránti ragaszkodást?), s nem utolsósorban: visszahelyezték a magyar parlamentre a keresztet.

Mindezen végigtekintve megtelünk azzal a hittel, hogy végre jó úton járunk.

Van, aki azt kérdi, miért csak most léptünk erre az útra. A kérdés jogos, de nem vezet sehová. Aki magyarul érez és magyarul gondolkodik, az örül, hogy ráléptünk erre az útra. És örül annak is, hogy az idei tűzijáték nem csak egyszerű show volt, „tejszínhab az Ország Tortán”, hanem a kezdetén és végén látható fényjátékkal, mely előbb a Csodaszarvast, majd a Keresztet s végül a Szent Koronát jelenítette meg a Duna felett, értelmezési keretet kapott a látvány szempontjából is katartikus előadás.

Igen, ez a mi magyar örökségünk: a régmúlt legendái, amit őriznünk kell, a keresztény erkölcs, mely nélkül nincs sem jelen, sem jövő, és a Szent Korona, a magyar önállóság, bő évezredes múltunk, állami egységünk szimbóluma.

Ezt akarják tőlünk elvenni, és ez ellen harcol a mai Magyarország jobbik része. Az a része, melyet nem vett meg az ellenség, és nem vezetett meg az idegen propaganda.