Át a falon

Negyven évvel ezelőtt, 1980. augusztus 14-én egy ember átugrott egy kerítésen és a történelem 180 fokos kanyart vett. Lech Walesa lengyel villanyszerelőt ugyanis a kommunista hatóságok kidobták volt munkahelyéről, a gdanszki hajógyárból, merthogy a rezsim ellen agitált. De a lengyelek másféle mamaligát fogyasztottak vacsorára, nem hagyták magukat, és sztrájkot hirdettek. Ha a kapun nem engedték be, Walesa a kerítésen szökött át. (Nincs-e megírva a Zsoltárok könyvében: „Ha Isten segít, a falon is átugrom”?) A sztrájkolók élére állt, és az általa vezetett Szolidarnoscs szakszervezeti mozgalom a bolsevik rezsim sírásójának bizonyult. Walesa meg sem állt azután, míg be nem ült a szabad Lengyelország államelnöki székébe.

Csodálatos, ahogyan az események nyomása fel-le dob embereket, sorsokat alakít. Ha Lengyelország demokratikus állam lett volna már a hetvenes években, Walesa villanyszerelőként vonult volna nyugdíjba. Ennek röhejes balkáni változata: a ’89-es „forradalomkor” egy moldvai kisvárosban néhány duhajkodó beverte a helyi pártbizottság ablakait, szétszórt valami papírokat, és kész, hazament. Mínusz egyikük, aki részegen elaludt, ott bent. Másnap reggel a jónép gondolt egyet, legyen náluk is rendszerváltás, és a közben kijózanodott hőst, mint legbátrabbikat, kikiáltották ideiglenes FSN-vezetőnek.

Ugyancsak augusztus 14-én, 1952-ben nevezték ki Magyarország miniszterelnökének Rákosi Mátyást. Hogyan vált a kitűnő eszű, jeles tanuló zsidófiú (magyartanára Babits volt) véreskezű diktátorrá? Talán ha a magyar állam nem küldi kétszer értelmetlen háborúba és nem dobja oda apját és két testvérét a náciknak, hogy a lágerekben pusztuljanak el...

Fejezzem be mégis valami biztatóbb évfordulóval. 2015-ben augusztus 14-én Havannában az amerikai nagykövetségen felhúzták a csillagos-sávos zászlót – hivatalosan véget ért az USA és Kuba közti hidegháború. Tudja az olvasó, hogy Fidel Castro eredetileg nem akart orosz-féle kommunizmust, hanem az amerikaiak szövetségét kereste? Azok elutasították, hát Moszkva szárnya alatt talált menedéket. A büszkeség, a pökhendiség falán már nehezebb átmászni. Pedig hány ezer ártatlant meg lehetett volna menteni a golyó- meg embargóhaláltól...