Álmom, hogy felkerüljek a Billboard top 100-as listájára

– Mesélnél kicsit nekünk arról, hogyan is kezdődött a zenészkarriered? Mikor és miért kezdtél el énekelni?

– Nem túl rég, körülbelül egy éve kezdődött, amikor a szüleimtől megkaptam az első mikrofonomat. Először csak próbálgattam az éneklést és a dalszövegírást, de akkor még nem éreztem, hogy az nyilvánosan is vállalható lehetne. Ahogy telt az idő, egyre inkább elégedett lettem az eredménnyel, és úgy döntöttem, a munkámat feltöltöm a YouTube-csatornámra. Különösebb okot nem tudok mondani, hogy miért kezdtem énekelni, de leginkább az érzelmeim kifejezésére használtam fel az írást és a zene megalkotását. Mindig a kedvemtől függött, hogy az adott pillanatban szomorúbb hangvételű vagy vidámabb dalt szeretnék alkotni.

– Zeneiskolába jártál?

– Igen, első osztálytól egészen nyolcadikig, de semmi közöm nem volt azokban az években a zenéléshez, ugyanis nem zenetagozaton, hanem nyelvosztályban végeztem. Sőt még az iskolai kórushoz sem csatlakoztam.

– Hogyan kezdesz el dalt írni? Miután felkelsz és elmész boltba, hogyan pattan ki a fejedből az, hogy leírd, hogy „felkelek, elmegyek boltba”?

– Igazából minden dalnak megvan a története. Leginkább a saját tapasztalataimat, életszituációimat próbálom dalba foglalni. Például a Just Hold Me, vagyis Csak ölelj című dalom a szerelem témáját feszegeti, aminek igazi háttértörténetét csak pár közeli barátom tudja. A Last Summer (Tavalyi nyár) vagy a Tic Toc című szerzeményeim vidám, a kikapcsolódást, lazítást sugallják. Engem is jó kedvvel tölt el, ha hallgathatom. Szóval a kedvemtől függ, hogy a zeneírás pillanatában mi is inspirál engem.

– Az eddig megjelent dalaidat angol nyelven írtad és énekelted. Ennek van valamilyen különösebb oka is?

– Az oka nagyon egyszerű. Nem nagyon hallgatok magyar zenét, inkább az angol zenét helyezem előtérbe. Így amikor a dalaimat írom, sokkal természetesebb nekem angolul írni. Már hozzászoktam az angol szövegek felépítéséhez. Tudom, hogy melyik szó hová illik…

– Kik voltak azok a zenészek vagy zenekarok, akik inspiráltak, hatással voltak a zenei vagy szövegbeli fogalmazásmódodra, és akikre példaként tekintesz?

– Természetesen van olyan előadó, aki megihletett, és inspirál a mai napig. Az első nem más, mint az XXXTentacion nevű amerikai rapper, aki nemrégiben hunyt el. Benne mindig is azt csodáltam, hogy a problémás gyerekkora ellenére is képes volt az álmait valóra váltani, és hogy mindemellett mindig a pozitív gondolkodás erejét hirdette. Mindezek mellett igyekezett jobb ember lenni. Rajta kívül még Drake nevét említeném. Drake-re mindig is úgy tekintettem, mint egy slágerkészítő gépre, hasonlóan XXXTentacionhoz, neki is nehéz gyerekkora volt, és a semmiből tört az élre. Maga a tény, hogy rengeteg rekordot megdöntött, lenyűgöző. Gondolok itt a The Beatles- és a streaming-rekordra. Amit tőlük tanultam az az, hogy soha nem szabad feladnom az álmaimat, és ha úgy látom, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy elterveztem, akkor is álljak talpra, és próbáljam újra.

– Mi hozta azt a fordulópontot az életedben, hogy a zenét válaszd hivatásként?

– Akkor jöttem rá, hogy számomra a zene az igazi hivatás, amikor rengeteg ember megosztotta a zeneszámaimat, és támogattak ezen a téren. Nem tudom szavakba foglalni, hogy mit jelent nekem az, amikor olyan kommenteket vagy motiváló üzeneteket kapok másoktól, mint: „Tetszik a zenéd! Ne hagyd abba!” vagy ”Meghallgattam a zenéd és megnyugodtam!” Ha ilyen visszajelzést kap az ember a munkájáról, akkor tudja, hogy folytatnia kell.

– Szerinted mi kell ahhoz, hogy ezen a pályán valaki igazán sikeres legyen?

– Mindenképp fontosnak tartom a kitartást. Azzal is számolni kell, hogy a siker nem egyik napról a másikra jön. Ugyanakkor az eredetiség, amely mindennek az alapja, mert ki akarna olyan zenét hallgatni, amiből már tucatnyi megjelent. De, ami a leglényegesebb, hogy képesek legyünk elfogadni az építő kritikát, és ebből építkezzünk tovább. Számomra a fent említett dolgok azok, amelyek szerint sikeres lehet ezen a pályán bárki is, akinek tehetsége van hozzá.

– Van valami az eddigi zenész pályafutásodban, amire különösen büszke vagy?

– Én soha nem voltam magamra büszke ebből a szempontból. Csak nagyon jól esik, ha a zenéimet hallgatják az emberek. Viszont volt egy olyan időszak, amikor különösen boldoggá tett, és talán a szívem mélyén még büszke is voltam magamra, amikor a zenémet más országokból is elkezdték hallgatni.

– Hogy néz ki egy átlagos napod?

– Még iskolába járok, szóval minden napom nagyjából ugyanolyan. Miután felkeltem és zuhanyoztam, elmegyek az iskolába. Miután végeztem a suliban, muszáj lefeküdnöm egyet aludni, mert hanem nagyon fáj a fejem. Amikor felkelek, elismételem másnapra a leckéket. Miután azzal is megvagyok, kimegyek pár barátommal, vagy elmegyek focizni. Este ismét alvás.

– Mikor van időd a zenével foglalkozni?

– Leginkább hétvégén vagy a szünidő alatt.

– A zene mellett egyébként mivel töltöd a szabadidődet?

– Nagyon szeretek focizni a barátaimmal, és időnként biciklizni is szoktam. Amikor nem sportolok, akkor YouTube-videók nézésével töltöm az időmet, vagy segítek apukámnak a ház körüli dolgokban.

– Különcnek tartod magad?

– Ugyanolyan átlagos tinédzsernek tartom magamat, mint a barátaim. Nem érzem azt, hogy különc lennék bármiben is, csupán azért, mert szeretek zenével foglalkozni.

Tamás Réka