Alagút

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Borbély Zsolt Attila

2021. március 02., 00:082021. március 02., 00:08

Életem legmegrendítőbb élményeinek egyike volt, amikor 2003. október 24-én a Jobbik Magyarországért Mozgalom párttá alakulásakor Pongrátz Gergely, a Corvin-köz egykori parancsnoka úgy adta át saját, 1956-os lyukas zászlaját a frissen megalakult szervezetnek, mint egy stafétabotot, mondván, vigyék ők tovább a magyar szabadságvágy szimbólumát. Hogy a Jobbik miként árulta el 2016 őszétől kezdve mindazt, amit korábban képviselt, azt tudjuk, nincs itt tér ennek részletezésére. A párt a gátlástalanság és elvtelenség csúcsait ostromolja azóta is. 2018-ban már gyakorolták, miként kell a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavazni, akkor is, ha az történetesen Gyurcsány-párti, 2019-ben folytatódott a közeledés a magyarellenes baloldalhoz.

Azt hihettük, hogy sok meglepetés már nem fog érni, amikor 2019. október 23-án egyik vezető politikusuk, Stummer János képes volt azt a mondatot megfogalmazni a párt ünnepi megemlékezésén, hogy „forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat, akik nem értik a mi korunk kihívásait!” – utalva ezzel Pongrátz Gergelyre. E mondat súlyosan kegyeletsértő jellegén túl logikailag is abszurd, intellektuálisan minősíthetetlen. E jobbikos politikus a minap a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként minősített adatot nyilvánosságra hozva azzal vádolta meg a miniszterelnököt, hogy „saját alagutat” akar építtetni a Puskás Aréna alá. Ezt harsogta pár napig a média, míg Stummer maga el nem ismerte, hogy nem Orbán saját alagútjáról van szó, hanem védett személyek autós behajtását lehetővé tevő infrastrukturális beruházásáról. Most már arról szól a fáma jobbikos részről, hogy 2022 után legyen döntés az alagút sorsáról.

Ez a mai Jobbik. Törvényt sért, rágalmaz, majd miután a kiderül a hazugság, mint ha mi sem történt volna, továbbá ágál az adott kérdésben, zavartalanul. Ez a technika jól ismert a baloldalról, ahova ma már a Jobbik felvállaltan tartozik. Rágalmazunk, az esetleges büntetést pedig kampányköltségnek tekintjük. Fő, hogy a rágalom ártson az ellenfélnek. Amiről gondoskodik a világhálós ellenzéki médiabirodalom és a közösségi oldalakon a hazug propagandát gőzerővel sokszorosító troll-hadsereg.