Ahol meglebben egy függöny…

Lehet, egy családi ház nagyobb „játékteret” biztosít a szülők számára egy-egy Mikulás-járás lebonyolításához, mint valamely szűkös tömbházlakás. Mert bizony a kisgyermek, aki éppen kétkedő korszakába lép, csupa szem és fül azokban a december eleji napokban, sőt, a lakás zugait is „átvilágítja”. Aztán óvodai csoportok tagjai közötti „tanácskozások” során is sokféle „komoly” vélekedés elhangzik ilyenkor a Mikulás kilétét illetően. Figyelik ugyanakkor a felnőttek taktikázását, szokatlan akcióit, de meredek kérdések elé is állítják őket. Ha repedéseket vagy rést észlelnek a „gyermekmesék” falán, akkor bizony nehezen lehet az ilyeneket eltüntetni. A kételyt csak valamilyen mindent eldöntő esemény szüntetheti meg. Ha pedig ez bekövetkezik, az mérhetetlen öröm és beteljesedésérzés a kisgyermek számára, s boldogság a szülőknek.

Decemberben korán lenyugszik a nap. Egy ebéd utáni nagyobb séta a kisváros havas utcáin vagy egy látogatás a nagyszülőknél kitölt egy ilyen délutánt. Alkonyatra, a Mikulás-járás idejére aztán haza is ér a kis család. A téli szereléstől, csizmácskától, meleg kezeslábastól, sáltól, kesztyűtől, kötött sapkától először meg kell szabadítani a kissé megfáradt kislányt. Anyja dolga ez, ami rendszerint a gyermekszobában történik, ahol bizony semmi nyomát nem lelni a jó öreg ottjártának…

A nappaliból kis függönnyel ellátott üveges ajtó nyílik az erkélyre, jó kilátással a mezőre, ahol a nyugati szél szokott huncutkodni, erejét próbálgatja, alkalom adtán még az ajtórésen is behatol. Kiváltképpen, ha még „játéka” is van ama nyílászáró nevet nemigen érdemlő selejtes darabnak, amilyet egykor a szocialista házgyárakban állítottak elő.

Szóval, amíg édesanyja segédletével házi ruhába bújik a kislány, az apa ezalatt belopja az ajándékokat a nappali szobába, majd tesz-vesz a konyhában, a kislány pedig – minthogy szobájában nem talált ajándékra – rohan, át az előszobán, s be a nappaliba. Oly határozott mozdulattal nyit be, hogy tán még huzat is keletkezik, ettől mozdul meg az erkélyajtó, s lebbent egyet a függöny. Mintha csak abban a pillanatban valaki kilépett volna az ajtón. De ki más lehetett, ha nem Mikulás?! Csakis ő hozhatta el ajándékait!

– Anyu, apu, itt ját a Mikulás! Láttam az ajtót becsukódni! – kiáltotta lelkesülten a kislány.

Erre mondhatni igazán, hogy meggyőzőbb a láthatatlan, mint a látható…