A zene találkozás Istennel

Jelenleg tizenhárman zenélnek vasárnapról vasárnapra, de bíznak abban, hogy egyre többen kapnak kedvet az éneklésen keresztüli imádkozáshoz és szolgálathoz. Az évek alatt egymást formálva fejlődtek, alakultak, valamint növekedtek a hitben, szeretetben és alázatban. A kis csapat mindenki számára családdá nőtte ki magát, ezért a próbák családias és felszabadult hangulatban zajlanak mindig.
A szentmisében az együttes tagjai a feltámadt és az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztustól kapnak erőt, ha megfáradna a lelkük, és hiszik, hogy ez az erő ki tud sugározni az énekeken keresztül az őket hallgatók felé is. A vasárnap esték megmagyarázhatatlanul fontossá és különlegessé váltak számukra az évek során. Talán azért, mert ilyenkor mindannyian kiléphetnek picit a mindennapi sodrásból, és találkozhatnak hangszereiken keresztül a Jóistennel.

A fiataloktól megtudtuk, hogy a próbák alatt, illetve a vasárnapi szentmiséken elcsendesülnek, kiadják magunkból az aznapi gondokat, dalról dalra egyre jobban megnyugszanak. Sokan mondták már nekik, hogy fiatal lelkük és az általuk zenélt dalok szeretete teszi őket szerethetővé.

– Úgy gondoljuk, hogy a tiszta szeretet, az odaadás és az egymás iránti tisztelet elengedhetetlen a közösségi életben, ezért elsősorban nagy hálával tartozunk a Jóistennek, hogy kegyelméből megmutathatjuk az általa formált lelkünk egy darabját az embereknek, de nagy hála van a szívünkben a minket segítők iránt is – mondták egyhangúlag a zenekar tagjai.

A közösség tagjai nagyon hálásak, elsősorban Kovács József tisztelendő úrnak, aki összefogja a zenekart, odaadása által mindenben támogatja őket, lelki tanácsokkal is segítve. A zenekar tagjai úgy gondolják, hogy ezt soha nem tudjuk elégszer megköszönni neki. Ugyanakkor a csapat életét önzetlenül segítő embereknek is különösen hálásak, akik odaadásukkal, adományaikkal, szolgálatukkal nemcsak a zenekar minőségi fejlődését, hanem azt is segítették, hogy több mint harminc, a szentmiséken énekelt zeneszámuk kerüljön felvételre.

– Nem tudjuk elégszer megköszönni, hiszen nem miattunk, hanem a Jóistenért tették, mégis a szívünkben mérhetetlen nagy hála van irántuk. Köszönjük az embe­reknek, akik támogatnak, vasárnapról vasárnapra hallgatnak minket, és befogadnak a szívükbe – mondták csillogó szemekkel a fiatal tehetségek. Örömmel tölti el őket a zene megtartó erejének kegyelme, és remélik, hogy még sokáig örvendeztethetik saját és embertársaink lelkét dalaik által.