A vesztegzár az oka?

Ezek a számok a vesztegzár alatt még inkább megnövekedtek, környékünkön is elkeserítő a helyzet, a gondot az okozza, hogy a nők nem mernek segítséget kérni, vagy túl későn teszik meg ezt.

Nagyon lehangoló az az információ, hogy Románia élen jár az áldozathibáztatásban, nem ismerjük az áldozatsegítő rendszert, illetve sokan azt vallják, hogy a családon belüli erőszak magánügy. Riasztóan alacsony azoknak az aránya, akik ismernek olyan intézményeket, szolgáltatásokat, amelyek a bántalmazott nőket támogatják.

A Feminism Romania által készített felmérés szerint a romániai nők 30 százalékát érte élete során fizikai vagy szexuális erőszak. A felmérésből az is kiderült, hogy országunkban a legtöbb áldozat nem bízik a hatóságokban, és nem értesíti azokat, amikor partnere bántalmazza, a szolgáltatások és az áldozatsegítés elégtelen, sőt egyes megyékben teljesen hiányzik, a társadalom és a család részéről pedig gyakran szembesülnek a meg nem értéssel, és arra biztatják őket, tűrjék el az agressziót, legtöbbször „a gyerek kedvéért”.

Bálint Olga, a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesület elnöke érdeklődésünkre elmondta, hogy az összezártság pszichés feszültsége, a bizonytalanság, az anyagi félelmek, a veszteségek, amiket az elmúlt egy évben megéltek az emberek, mind olyan tényezők, amelyek kiélezik a családban az amúgy is lappangó nézeteltéréseket.

– A szociális életterünk beszűkülésének egyenes következménye, hogy megnő a napi nézeteltérések, súrlódások gyakorisága még egy amúgy békésen élő családban is, nem beszélve egy bántalmazó kapcsolatról, ahol egyértelműen megnő a következmények nélküli hatalomgyakorlás mértéke – tudtuk meg.

Az intézményükben működő Sürgősségi Elhelyezési Központ lehetővé teszi a családon belüli erőszak áldozatainak, a bántalmazás túlélőinek az átmeneti védett lakhatást.

– Az egyén szükségleteire szabott segítségnyújtás biztosításával vezetjük ki a krízishelyzetből a bántalmazó kapcsolatok túlélőit – magyarázta Bálint Olga.

A szervezet elnöke elmondta: a médiának fontos szerepe van abban, hogy figyeljünk egymásra, és ha jeleket látunk, amelyek bántalmazás tényére utalnak – fizikai sérülés nyomai, lekezelő szavak, nyilvános megszégyenítés, kritizálás, állandó ellenőrizgetés –, szóljunk, hogy nem szabad eltűrni, hisz nemzedékek viselik a következményeit.

Az egyesület most egy önsegítő csoport elindítását tervezi, olyan bántalmazott nők számára, akik korábban elnyomó kapcsolatban éltek, amelyben folyamatosan egyenlőtlen hatalmi, illetve döntési joggal találtak szembe magukat. A csoport résztvevői egy támogató, biztonságos, elfogadó közegben, maximális titoktartás mellett dolgozhatnak önérzetükön, újraépíthetik önbecsülésüket, szembenézhetnek igazi önmagukkal, megtanulhatják kezelni a bántalmazáshoz kapcsolódó erős érzelmeket (düh, gyász, félelem, szégyen), felismerni azokat a figyelmeztető jeleket, melyek a bántalmazó kapcsolatokra jellemzőek, és egy önérvényesítőbb, magabiztosabb viselkedést sajátíthatnak el.